Nem ugyanúgy állok a gyerekeimhez? Ez semmilyen szinten nem normális?
Szerintem eleve hülyeség az, hogy "én ugyanúgy szeretem a gyerekeimet". Nem lehet 2 különböző lényt egyformán szeretni. Az rendben van, hogy nem szereted jobban az egyiket a másiknál, de egyformán nem lehet szeretni 2 személyt.
Én is érzem, hogy így van, de én a fiamat (5) sokkal "könnyebben" tudom szeretni, mivel a húga (3) egyszerűen borzasztóan kiborító. Semmi sem jó neki, pedig esküszöm nem akartam máshogyan bánni vele. Örökös sikítós hiszti, nyafogás vele a élet. Persze az apja, nem egész nap van vele, én kapom ezt a bőgő masinát minden órában. Alig várom délután, hogy a fiam hazajöjjön, hogy ne csak a lányomat kelljen hallgatni, akivel lehetne kommunikálni értelmi szinten már képes lenne, de nem, hanem ő inkább néha mondja is, hogy most "kényeskedek", és akkor semmi sem jó, de alapvetően is inkább ilyen kiállhatatlan.
De hogyan lehetne tőlem elvárni, hogy ugyanúgy álljak a két gyerekhez, mikor teljesen más a kettő? Ha a fiamnak mondom, hogy ezt vagy azt nem lehet, akkor elfogadja pedig még ő is kicsi és sosem volt ilyen mint a lányom. Sokszor teljesen felnőttként kezelem a fiam, mert tényleg olyan is. A lányom ezzel ellentétben ájulásig tudja magát sírni és meg aggódhatok, hogy minek esik neki. Egyszerűen kellemetlen vele elmenni bárhova. A boltban mindent meg akar vetetni, a játszótéren önzősködik, a rokonoknál nyávog és nem válaszol ha kérdezik, egyszerűen nem tudom mi lesz így velünk. Mindig is ilyen volt, ez most semmilyen korszak nála.
Szerintem érthető, ha jobban kijövök a fiammal, nem?
válasza:
válasza:Az a mondás azt jelenti, hogy azonos mértékben, nem pedig ugyanúgy. Ennyi.
Egy 5, de még egy 15 éves gyereket sem lehet felnőttként kezelni. Az agyi érettségük nincsen meg hozzá, még akkor sem, ha felnőttes szavakat vagy gesztusokat használnak, vagy utánozzák, értelmi és érzel tartalom és átélés nélkül a nagyokat. Ne kövesd el ezt a hibát! Komoly baj származhat belőle a későbbiekben.
A lányodról: bár nem tudható, hogy mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás, de a gyerekek nem hülyék. A lányod követeli magának azt a figyelmet, másféle bánásmódot és szeretetmennyiséget, amit a fiadnak megadsz. Ezért viselkedik egyre szélsőségesebben, hogy legalább a figyelem mennyiségét kikövetelje magának, még ha az szidásban is nyilvánul meg, ha már az odafordulás mértéke nem azonos.
Máshogyan állok hozzájuk. Sokszor hasonlítgatom őket, amit tudom, hogy szintén nem kellene és azt is észrevettem, hogy olyan dolgokat sem akarok megengedni a lányomnak, amit a fiamnak lazán megengednék. De pontosan azért, mert teljesen máshogyan érik el. Amikor a lányom rákezd erre a hisztériára, annyira könnyű nemet mondani, míg ha a fiam kedvesen megkér valamire, teljesen más.
A hisztiket még elviselném valahogyan. De tipikusan olyan, hogy "nem szabad", erre rám néz, megcsinálja és várja a reakciót. Ez nagyon rossz még a fiam nevelésére nézve is, hogy a húga ilyen nehéz természet. Persze az apja hazajön, és akkor el van ájulva az ő kicsi lányától, ami normális is, de azért engem is meg lehetne érteni. Olyan dolgokat csinál, hogy az ember az agyát eldobja. Tegnap amikor itthon voltunk, nagyon unta magát. Töltöttem neki vagy 30 vízibombát, gondoltam majd árnyékban eldobálj,a legalább csend lesz 10 percig. Erre mikor vittem ki, kivett kettőt hogy "majd ő hozza". mondtam, hogy jó. Erre behajította a szoba közepébe. Rám nézett és közölte, hogy "véletlen volt". Elég ideges lettem, mondtam, hogy menjünk ki, de csak azért mert láttam, hogy direkt volt. Erre eldobott még egyet a szobában. Én meg annyira ideges lettem, hogy kétszer is megcsinálta, hogy fogtam az összeset és kiborítottam a rózsabokorra, mert egyszerűen már nem bírtam idegekkel. Na ebből akkora sírás lett, hogy nem ebédelt és délután sem aludt. Napi szinten csinál ilyet. Egyszerűen mérges vagyok rá és magamra is, sokszor az jut eszembe már kínomban, hogy lehet nem az én idegemnek való 2 gyerek, és az itteni légkört teljesen megmérgeztem azzal, hogy még egyet vállaltunk. Pokoli nehéz vele, mikor rendesen kiröhög.
válasza:Ha kényeskedni akar, egész nyugodtan kényeskedhet a saját szobájában. Persze, más módon szereted őket, deazért normális esetben ugyanannyira. Lehet, hogy ez egy öngerjesztő folyamat egyébként, mert a kislányod nyűgös, te ezért "nehezebben" tudod szeretni (ahogy írod, a fiadat könnyebben), ezért ő még nyűgösebb stb.
Elég indulatosan írsz a kislányról egyébként, szeretintem azért nagyon szomorú dolog, hogy bőgőmasinának nevezed a lányodat meg hogy ennyit bezzegelsz a fiaddal, meg még megerősítést is vársz erre :( Én megsajnáltama kislányt. Az meg nem normális, hogy ájulásig sírja magát, talán valami miatt úgy érzi, muszáj kierőszakolnia a figyelmedet, ezért esik túlzásokba. Valami nem oké vele, vagy veletek, úgy érzem.
válasza: válasza:Én elmennék pszichológushoz és kérnék valami szakmai tanácsot a kislányhoz is.
Érthető hogy nem bírod idegekkel így. Kéne neked egy kis kikapcsolódás a férjeddel/egyedül. A kislánynak is jót tenne ha más vigyázna rá és nem a tőled megszokott dolgokat kéne kijátszania. Lehet hogy egy engedékenyebb vagy szigorúbb nagyi jó hatással lenne rá már csak az újdonság ereje miatt is.
válasza:Nem lehet, hogy érzi ezt a különbséget közte és a testvére között? Hogy látja/érzi azt hogy a fiadhoz máshogy viszonyulsz? Hogy minden sírás, hiszti igazából ennek a jele? Keresi a figyelmed (a maga módján).
Én a helyedben próbálnék vele kicsit több időt tölteni kettesben. pl mikor apuka már hazaért nem lepasszolni neki hogy jajj de jó szabadulok a bőgő masinától, hanem foglalkozni vele, csak vele, míg a fiú apukával elvan.
És ekkor megfigyelném hogyan változik a viselkedése, ha érzékeli hogy most csak az övé a figyelmed.
A gyerekek nem hülyék, érzik ki szereti őket, ki milyen türelemmel van feléjük.
válasza:Szerintem nincs abban semmi rossz, ahogy írsz róla. Az én gyerekem egy hisztigép, és igazi trampli. Ha lehet rámlép, oddébblök, megüt, belekap a szemembe, rámborítja az akármit stb. persze véletlenül, mert nem figyel oda. Arra bezzeg odafigyel, hogy kikerülgesse a játékokat a földön. Ilyenkor úgy érzem direkt tojik rám és semmibevesz (csak engem) és szinte utálom, amiért érzéketlen durva trampli.
De igazi tündérbogyó is tud lenni, bújik, szeretget, odajön hozzám egy puszira magától meg még ezeregy dolog, amiből lejön, hogy fontos vagyok neki. Attól, hogy van egy bosszantó tulajdonsága(többis, de ez zavar a legjobban), még van egy csomó jó dolog is a személyiségében.
Szerintem ez a lufis dolog figyelemfelkeltés volt, ha pedig kényes és akaratos, az pedig szimpla jellem"hiba".
Próbáld meg megismerni a jó tulajdonságait, lehet hogy együttérző, jobb a logikája, jobban tetszik a humora vagy valami. Szerintem ez a bombás dolog amúgy vicces, én biztos szívesebben törölném fel a vizet, minthogy a tüskés bokorból szedegessem a lufidarabokat.
Tölts vele kettesben több időt. Amúgy én jobban kedvelem az erősebb személyiségű embereket(gyerekben is). Kikészít a "nekem mindegy, nemtudom" típusú simulékony gyerek, vagy azok a gyerekek, akik ha valami rossz történik velük elkezdenek sírni és sajnálni magukat, ahelyett, hogy megpróbálnák megoldani a helyzetet.
válasza:"de én egész nap vele vagyok, tehát valóban jó az, amikor egy picit külön lehetek tőle, "
Igen látszik mennyire jót tesz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!