2,5 évesemmel bent a 4 fal között untatjuk egymást oda-vissza, másnál hogy van?

És mit csinál, ha elunja? Ha van kert, akkor szerintem attól sem lesz baja, ha néha kint hagyod (vagy akár felügyelsz rá, de nem vele játszol), aztán ha szétrombolja a játékát hát szétrombolja. Azzal is egész jól el lehet lenni 2,5 évesen.

Szerintem egy kis unalomba még senki nem halt bele, majd feltalálja magát.

Persze ha üvölt, rángatja a nadrágszáradat és balesetveszélyes dolgokat csinál akkor nehezebb a helyzet, de szerintem akkor is meg kellene magyarázni neki, hogy ezeket ne, de most magát foglalja el.

Nem kell programokat kreálni. Akkor teszed a legjobbat, ha egyedül hagyod. Hagyd unatkozni, hogy a képzelete dolgozhasson és feltalálhassa magát. Akár egy negyedórát is.

Szerintem borzasztó, ha meg kell mutatni egy gyereknek, hogyan kell játszani, mert annyit szórakoztatták mások.

Csinálj valami házimunkát, vagy olvass. Akkor se hagyd abba, ha kiakad(nyilván nyugtasd meg, de utána térj vissza az elfoglaltságodhoz)

Fel fogja találni magát.

Agyhalál, hogy a mai szülők többsége rendesen retteg, hogy a gyerek unatkozni fog és akkor majd mi lesz. Mi lenne? Semmi. Majd keres magának elfoglaltságot.

23 hónaposom a kezdetektől félórákat elmolyolgat, rámol, pakol, ki-be rakod, most már épít, firkálgat, a zenélő játékait nyekteti, mosógépből ki-be pakol, mosogatógépből a műanyag edényeket adogatja, míg teregetek, a virágokat spricceli vízzel az erkélyen.

folyt.:

Nem hurcolom programról programra. Minden nap sétálunk, útba ejtjük a játszóteret. Lángosozunk, fagyizunk, szökőkutazunk, madarat keresünk, ismerős cicának beköszönünk a kerítésen, emiatt kitérőt teszünk.

Nem ülök mellette a szőnyegen. Van, amit együtt csinálunk, pl. mondókák, tánc, éneklés, mese, rajzolás, de hagyom kibontakozni, nem mutatom, mivel hogy kell játszani. Majd játszik, ahogy szeretne, ahogy tud.

Adj neki "munkát". Kicsi seprűvel sepregessen, tollas portörlővel töröljön port, nedves viledával törölgessen, zoknigombócot hordjon be a fiókba. És után jóóól meg kell dicsérni, h miylen ügyesen csinálta, milyen nagy segítség ez anyának. az enyém nagyon élvezi.

"lehet, h már kéne neki jobban a társaság és az ingerek?Kevés vagyok neki?"

Szakmai szemmel amondó vagyok, 4 éves kor alatt a legtöbb gyermeknek nem való szülőtől távol lenni, hacsak nem megbízható nagyszülőről van szó. Gyerekcsoport se igazán való nekik, hacsak nem olykor játszótér, anyjával, apjával, ilyenkor ismerkedhet a többi gyerkőccel. (Más kérdés, h a gyerekek KISEBB HÁNYADA már 2 évesen igényli más gyerekek társaságát.)

Kérdezted, h kevés vagy-e neki. Amennyiben képtelen vagy egyedül foglalkozni vele, akkor nem csoda, hogy kevesli...

Ellenben pont hogy az anyukája rendszeres, állandó jelenlétére van a legnagyobb szüksége a kisgyermekeknek, egy ovisnak is, de főleg a még kisebbeknek!

Mondókázz vele, énekelj neki, beszélgess vele (ha már tud beszélni), de beszélhetsz is hozzá, mesélj neki a szűkebb- tágabb környezetéről, ugyanis már a magzat is megérti ezt-azt, az emberi nyelvből. (De ez beszédértés; ellenben a beszéd produkálása csak 1-3 éves kor között indul be általában.)

Ringasd, becézd, játékosan dögönyözd, találj ki mesét, amiben szerepel, hogy az ágyra dobod - a kicsik imádják a zuhanós-huppanós játékokat is -bár akad kivétel, figyelj a reagálására, ha nem tetszik neki valami, ne erőltesd-, a forgások, felülés, változatos mozgásformák érdekesek számukra, és testileg-értelmileg fejlesztik is, természetes, spontán módon.

66%-os nagyon jókat ír, KIVÉVE, HOGY MOSÓGÉPBE ÉS -BŐL NE engedd pakolni a kisgyermekeket! A forgótárcsa tud rázni! (Persze akadnak földelt, biztonságos mosógépek is,

de nem mindegyik.)

De egyébként őt felpontoztam a válaszaiért, mert máskülönben egyet értek vele nagyon is, a gyermeknevelés ezen vonatkozásaiban.