Az normális/másnál is igy van, hogy kisgyermek önállo játéknál nem rendeltetésszerűen használja a játékokat?

....folytatom válaszaimat,

ehhez idézem a kérdezőt:

"Holott ha azt nézzük, hogy megmutatom neki hogy a pötyit nem csak borítani lehet, hanem virágot is kitenni belőle, az mégsem lehet lekorlátozás."

Teljesen rendjén való mintát mutatnod, azonban helytelen elvárnod a 7 év alattiaktól annak követését, mivel ütközik az életkori sajátosságaikkal.

(Nem akarok itt kisregényt írni életkori sajátosságokról.)

Iskolás korra való a mintautánzás elvárása, persze mértékkel... A felnőtt nem idomár, a gyerek nem cirkuszi majom.

"A bölcsiseim között gyorsabban halad annak a gyereknek a játékfejlődése, akivel csak keveset, vagy nem játszanak együtt a szülei."

Teljesen jó dolog, ha játszik a felnőtt a kisgyerekekkel, főleg ha igényli a gyerek / amikor igényli a gyermek.

Csak nem mindegy a hozzáállás módja... ahhoz ismerni kell korosztályonként a gyermekeke életkori sajátosságait.

Pl -mint említettem- 7 éves kor előtt

nem várható el mintakövetés, hacsak nem szabálytudat, 5 éves kortól, de az se mindenáron.

Alapvetően a szabad, spontán játék a kisgyermek alapvető tevékenysége. Ehhez szabadon bevonhatja a felnőtteket, és kérhet tőlük ötleteket, sőt, a felnőtt spontán mutathat ötleteket. De a 7 év alatti gyermek NEM köteles követni azt. Hatni fog rá, de hadd kezdjen a felnőtt mintákkal azt, amit akar!

(Egyébként egy óvodapedagógusnak kell tudnia ráérezni minta felmutatásával arra, hogy ezáltal hogyan terelje megfelelő irányba a kisgyermek elaboráló, élményfeldolgozó játékát -ehhez szakmai ismeretek, és ráérzés szükséges, valamint ráhangolódni a gyermek általi játékirányításra-, akár a kisgyermek tudatalattijának feltárására is tehet kísérletet szabad játékfolyam során, amely alap szintű játékterápiás hozzáállásnak minősül, és hasznos hozzáállás, amennyiben jó a pedagógus ráérzése, és helyes irányban segíti kibontakozni a játékot irányító kisgyermeket. A gyakorlatban jobban tudnám szemléltetni és utólag elmagyarázni, akkor és ott éppen mire éreztem rá, egyénenként, mit, hogyan és miért csináltam. De mindezt csak zárójelben mondom, jelezve, hogy van értelme mintát mutatni, de evvel óvatosan és szakszerűen kell bánni.)