Mi vagyunk hülyék, mert a baba/pici gyereket nem nyalogathat házi kedvenc, óvatosan/alig simogathatja meg?

4 éves volt a pitünk, amikor a fiam született. Szoktattam őket egymáshoz, de így is volt egy "baleset".

Kb 1,5 éves volt a fiunk, amikor elkezdte úgy igazán nyüstölni. A kutya jól tűrte, egyetlen háklija van, ha fekszik, a gyerek ne feküdjön rá. Többször jelezte nekem, tehát tudtam róla. Ezt megtette a gyerek, kutya rámordult, és felé kapott. Nem nyúlt hozzá, csak jelezte, hogy ez neki nem jó, és azonnal el is szaladt. Ott voltam láttam mindent. Kutyát is, gyereket is szankcionáltam, és mindig figyeltem, hogy a gyerek ne feküdjön rá.

Ma már 4 éves a fiunk, 8 a kutya, tök jó barátok, jól összeszoktak. A kutya rájött, hogy ha már nem tudja elviselni a gyereket, futni kell, mert gyorsabban fut, mint a gyerek... És mivel a kertben körbe tudja futni a házat, így mindig van menekülési útvonal. De a gyerek is sokkal finomabb vele. Megtanultak együtt élni.

Szóval figyelni kell a kutya reakcióit, mert neki is lehetnek olyan dolgai, amit nem enged.

Babát semmiképp nem engedném nyalakodni. Pl kutya. Séta során kakit ehet, magát nyalja stb. Legyen a gyereknek egy normális immunrendszere, hogy ezeket ne lássam baci "támadásnak". Macska: tisztább mint a kutya, de kiszámíthatatlanabb. Ha ismerem a macskát akkor felőlem szaglászhatja, de nem maradhat mellette.

Később már más a dolog. Ha a fiam felnő, lesz minimum 1 éves, biztosan hagyom simogatni, játszani de kézmosással és odafigyeléssel mindenképp..

Idegen kutyák állatok kizárva, csak is azzal érezném biztonságban amelyiket ismerem. Idegen kutyusok simogatása csak is gazdi beleegyezésével és nagyobb korban..

Cukik azok a videók, de egyből fanyargok, hogy nem túl tiszta dolog. Na meg nem túl szocializált kutya simán felboríthatja, "arrébb rakhatja" manccsal vagy szájjal. Okozhat sérüléseket.

Nekünk 3 éves bejárós cicánk van, meg egy 7 éves német juhászunk, a lányunk pedig 2 éves. Tehát mindkét állat előbb volt, mint ő. Ennek megfelelően nyilván nagyon odafigyeltünk rájuk.

Mikor hazahoztuk a kislányunkat, a kutya megszagolhatta, megnézhette a hordozóból, de nem, én sem engedtem volna, hogy megnyalja. A macskát eleinte nem is igazán érdekelte. Mivel ő bejárós, arra már a szülés előtti hetekben sort kerítettem, hogy megtanítsam neki, hogy a gyerekszoba, a kiságy tabu (mi szobánkban is volt egy kiságy). Szépen megtanulta, nem is volt ilyen gond. Eléggé elkényeztetett cicc, láthatóan nehezményezte, hogy már nem feltétlenül ő a világ közepe, de a gyereket nem piszkálta, csak minket. Ők amúgy akkor kezdtek igazán foglalkozni egymással, mikor a lányunk mászni kezdett, ment utána. Elejétől megmutattuk, hogyan simogassa, nem volt sosem gond. Néha próbálta megnyomorgatni, de azonnal közbeléptünk, gyorsan megtanulta, hogy nem szabad. A macska meglepően türelmes vele, ha megunta, az állványán felugrik a felső szintre, ott nem éri el a gyerek, és ezzel elintézte. Most, hogy már 2 éves a gyerek is, kifejezetten szeretik egymást, délutáni alvásnál előfordul, hogy mellé fekszik a cica (mi ágyunkon szokott nappal aludni). Most már hagyom őket, örülök, hogy szeretik egymást, de mikor baba volt, nem engedtem oda. Bevallom, mi nem rohanunk amúgy kezet mosni minden macskatapi után, mert mehetnénk kb percenként. Nyilván evés előtt mindig kézmosás, vagy ha kintről bejövünk, én ezt elégnek tartom.

A kutya kicsit más, mert baromi nagytestű, és elég hiperaktív. Szót fogad, nagyon engedelmes, de a túlzott örömrohamokról, meg állandó játékról sosem bírt leszokni, így nem merem csak úgy lerakni mellé a gyereket, mert félek, hogy felborítja. Néha engem is majdnem felborít. Nem bántja ő sem, szoktuk simizni együtt, szóval van kontakt, de mindig közvetlenül ott vagyok, nehogy fellökje.

Idegen kutyának semmiképpen nem engedem a közelébe, macskának akkor, ha tudom, hogy barátságos, mivel a lányom nem nyúzza, nem kell extra tűrőképesség a cica részéről.

Régebben volt kutyám. Malamut volt és lakásban laktunk, szóval még az ágyban is velem aludt.Akkor ebben semmi kivetnivalót nem találtam.Később voltak macskáim,ők is velem aludtak.Azóta eltelt sok év.A kutyám már 8 éve meghalt.A cicámat elütötte az autó,egy másikat nem vihettük az új albiba:(

Kisfiam nemrég született,nem tudnám elképzelni,hogy egy állat itt legyen, vagy nyalogassa.Egyszerűen túl "koszosnak" tartom ezt egy babához.

Egy 1 éven aluli gyereket nem, de annál nagyobbnak kutyabaja sem lesz a simogatástól meg játéktól, ha egy egészséges, oltott, féreghajtott állattal él egy légtérben. Inkább a testi épsége miatt óvnám. A kutya/macska/akármi lehet megbízható, de a gyerekek nem... Szóval a harapástól félnék.

A nyalogatásról meg annyit, hogy tisztességes gyerek pedig egyszer legalább férges óvodásként. És akkor nem lesz tök allergiás meg gyulladásos bélbeteg, mint a sterilen nevelt gyerekek nem kis hányada.

"A nyalogatásról meg annyit, hogy tisztességes gyerek pedig egyszer legalább férges óvodásként"

Én nem burokban nevelkedtem. Sokat játszottam játszótéren, erdőben, ráadásul mindig volt valamilyen állatunk. Mégsem voltam soha férges, sem pedig tetves. Egyik tesóm sem. Ha tetszik, ha nem, ez higénia kérdése. Sosem nyúltunk a szánkba mosdatlan kézzel és semmit nem ettünk mosatlanul. Sőt anyám sem volt soha férges, pedig faluban nőtt fel és rengeteget játszott kint ő is. Vizsláik voltak és mindenféle haszonállat. Közel sem burokban élt.

Nekem 3 hónapos a fiam, 3 éves a kutyánk, beaggle. Azelőtt szinte mindent szabad volt neki, igazi ölbekutya volt.

Már a baba születése előtt szabályokat vezettünk be. Nem jöhet az emeletre, ahol a hálószobák vannak, nem mehet fel, a butorokra, sem ölben nem lehet. Eleinte nem tetszett neki, de hozzászokott viszonylag hamar.

Cserébe rengeteget játszok vele, simogatom, együtt kirándulunk az erdőben.

Úgy tervezem, hogy amikor a baba már biztosan tud járni, játszhatnak együtt, de felügyelet nélkül nem. Nagyon magas a kutyám érzelmi intelligenciája, mindenkivel úgy játszik, ahogyan az az embernek jó. Egyszer egy baráti házaspár jött hozzánk vendegsegbe, fogyatékkal élő gyermekük van. A kutya olyan gyengédséggel és figyelemmel bánt vele, hogy megható volt nézni.

Várom már, amikor jóbarátok lehetnek, de addig nincs nyalogatás és nem lehetnek felügyelet nélkül együtt.

"A nyalogatásról meg annyit, hogy tisztességes gyerek pedig egyszer legalább férges óvodásként."

Hát. Tisztességes kutyát féreghajtóznak rendszeresen mifelénk, így nincs mivel megfertőzze a gyereket...

Elég c.gány putriban élhetsz, ha nálad normális egy ovis gyerek bélférgessége...

Nálunk is van kutya, a gyereket is hagyom sarazni, meg koszosnak lenni...stb, de a férgesség nálam nem fér bele. Se a gyereknél, se a kutyánál...