Gyerekek általában mikor kezdik el kérdezgetni, hogy "mi van odaírva" valahova, illetve a "miért" korszak mikor jellemző?

És még ami eszembe jutott az előző, hosszabb kifejtésemhez kiegészítésül: 6 évesen LEHET logopédust alkalmazni, feltűnő beszédhiba esetén,

de attól korábban nem javasolt.

Sőt, mondom, ha csak 35 / 36 hónaposan INDUL meg nulláról a beszédfejlődés,

önmagában SEMMI bajra nem utal!

Legalábbis önmagában ez a tényező

semmi gondot nem jelez.

(Egyébként akinek ilyenkor, tehát épp határidő előtt indul meg a beszédfejlődése, hetek alatt behozza társait, gyorsabban halad a beszédfejlődése, mert már magzati korban is érti, tanulja a beszédet mindenki! Sokszor az iskolás korra értelmesebb gyerekeknél az átlaghoz képest később, 30 / 35 hónaposan indult meg anno a beszédfejlődésük! Ugyanis nem volt igényük hamarabb megszólalniuk, miközben remekül értették a felnőttek neki szánt szavait már akár 12 hónaposan is!)

Hagyni kell érni spontán a 7 év alattiakat, és boldogan, önfeledten játszani a gyermeket, ismerkedni e a világgal. Ösztönösen kiváló önterapeuta a kisgyermek ráadásul: kijátssza saját magából vágyait, szorongásait, örömét!

Elrontani indokolatlan direkt fejlesztéssel, és aggódással lehet.

Majd ha 7 éves lesz egy gyerek, akkor van értelme a játékos tanulásnak. Előtte tilos direkt módon tanítani, fejleszteni., hacsak nem pár kivételes esetben: veszélyhelyzetről, meg napirendről.

(Tök más eset, ha az előző hozzászólásomban említett határidőn túl indul be adott képességfejlődés. Na akkor, de csak akkor van szerepe a direkt fejlesztésnek, de csak a fogyaték tekintetében!)