Boltban állat módjára kiabáló és rohangáló gyerekek?

Nálunk is ez a probléma, hogy a két fiam külön-külön tök normálisak, szépen megyünk, beszélgetünk, elolvad, hogy most csak vele vagyok és figyel rám, de ha együtt vannak, állandóan versenyeznek. Hisztizni nem szoktak, hogy ezt-azt vegyek meg, ezt már lejátszottuk, de hangosak, izgágák és ha az egyik végre "megfegyelmeződött", a másik kezdi el a heccelődést.

Miért 2-es, szerinted az, hogy ordít velük, meg veréssel fenyegeti őket, az nevelés? Meg úgy egyáltalán, az normális dolog? Akkor gratulálok...

Ja, és itt amúgy nem hisztiről volt szó, hanem ordítva rohangálásról, amit marhára nem kéne engedni olyan helyeken, mont egy bolt pl.

Nekem konkrétan egy boltban csinálja ezt a fiam, 3 éves. Egy drogériáról van szó, pici korától ide járunk, pelusért, stb. Az eladónők mindig körbekapták őt, hogy milyen aranyos, szép, stb., amikor kicsit nagyobb lett elkezdte produkálni magát nekik, sajnos egy 2-3 éves eszével, így hogy elrohangál a sorok között, pakolni kezd, stb., közben nagyokat kacag, én őrült módjára rohanok utána, nagyban fegyelmezem (visszatesszük a választott finomságot, stb.), és van hogy nyilván nem üvöltve, de veszekszem vele, mert mondjuk előre megbeszéltük, hogy nem fog elszaladni, és mi lesz a következménye ha igen és mégis belebújik a kisördög, mert élvezi, hogy az eladók is odajönnek és vele foglalkoznak. Na ha valaki csak az alapján ítél meg, hogy ott rohangál, meg veszekszem vele, meg hadakozunk, akkor gondolhat szépeket. Veréssel persze nem fenyegetem, de abból pl. hogy vissza kell tennie amit választott van hogy még hiszti is kerekedik, szóval nagyjelenetet rendezünk. Csak ebben a boltban csinálja. 90%-ban már nem viszem magammal ide, de 10%-ban nem tudom máshogy megoldani. És lehet hogy van aki pont ezt az alkalmat kapja el és alkot róla véleményt. Itt mindenki profi a nevelésben és minden helyzetben topon van. Én sajnos nem, emberből vagyok. A gyerekem is abból van, és bizony néha minden következetességem ellenére feszegeti a határait, vagy produkálja magát. De nem baj, legközelebb ha összefutunk legalább írhatsz ki kérdést hogy micsoda állat módjára viselkedett.

Én a múltkor az orvosi rendelőben találkoztam ugyanezzel a szituval.3 lány kb 7-6-4 évesek.Rohangáltak kiabáltak,ugráltak a padokra.Anyuka néha rájuk kiabált,de közben nyomkodta a telefonját.

Egy gyerekem van, de ha a vele egykorú szomszéd gyerekkel játszanak, máris sokkal nehezebb fegyelmezni. Egymást viszik bele dolgokba. Bár ez zárt kert, ahol kevésbé kell "vigyázzállásban" lenni, nálunk az vált be, hgoy mindenki a másik gyerekére szól rá. Saját szülővel nagyobb a mellény, "idegen" esetében egy halk rászólás is bőven elég.

Amikor ilyet látok, mindig megkérdezem anyámat, hogy mi is ilyenek voltunk-e bátyámmal. Mi sokat jártunk orvoshoz, kórházba, tömegközlekedéssel, sokat kellett várni, korán kellett kelni stb. Mindig azt mondja, hogy szerencsés anyuka, mert rendesek voltunk, néha nyűglődtünk ugyan, de nem hisztériáztunk. Múltkor viszont párommal ültünk egy pláza ebédlő részében, ott rohangált 3 gyerek. Visítottak, ordítottak. Anyukák és apukák vagy 15 méterre beszélgettek egy asztalnál. Néha odanéztek, és mosolyogva nyugtázták, hogy még egyiknek se tört be az orra, és jól érzik magukat. Mi mondjuk annyira nem örültünk az ő nyugalmuknak, szerintem egy négyéves gyerek bőven felfogja, minek hol van a helye és az ideje..

Korábban úgy véltem, ilyen esetben mindig a szülő a hibás. Aztán gyerekem született és egész más szemmel nézek a boltban hisztiző gyerekekre, nem zavar már. Az enyém is behisztizik néha, hogyha valamit nem kaphat meg, igaz még csak itthon, de nem gondolom, hogy a nyilvános hiszti megúszható lesz. A lehető legnyugodtabban érdemes ezt kezelni, nem kell nagy ügyet csinálni belőle, a gyerekek olykor sírnak. Meg hisztiznek is. A felnőttek is, csak mi már tudjuk, hogy mit nem szabad és hol. 11 hós kisfiú anyukája

Nem kell magaddal vinni a gyerekeket a boltba. Sokkal gyorsabb anélkül. Persze ha csak egy kenyeret veszel, azt még kibírják, de hosszabb vásárlásra nem kell őket vinni, amíg nem tudnak viselkedni.