Törvényszerű, hogy a tesók állandóan marják egymást?

az biztos hogy rivalizálás mindig van a tesók között, főleg ha kicsi a korkülönbség. De a nővérem és köztem pl 2 év, és mi azért nagyon jól megvoltunk. De mindketten nyugodt természetűek voltunk, könnyen kezelhetőek..ha alapból olyan a gyermek hogy hisztis, nehezen kezelhető, dacos, hirtelen stb. akkor lehet bármennyi a korkülönbség, bármilyen a testvér, vita lesz.

nekem egyébként 2,5 a nagy, fél éves a kicsi, babusgatja a nagy a kicsit, egyenlőre nincs féltékenység (lányok)

Nalunk is a kozepso a kakukktojas:)

A legkisebb es a legnagyobb jol elvannak.

Igazi, verekedos tortenetek nem voltak soha.

Nekem a nagy fiu a kicsi lány 2 év van köztük.

Soha nem verekedtek, tépték, marták egymást. Nem mondom, h nincsennek balhék és összeveszések, de nem a vészes kategória.

Ismerősöméknél 2 fiu, szintén kb. 2 év. Ott azért durvább a helyzet. Szerintem nem a korkülönbségen múlik, hanem a nevelésen, a gyerek habitusán, temperamentumán.

Szerintem attol is fugg, hogy egynemuek-e. Nekem a fiaim rengeteget civakodnak es hiaba irjak hogy neveles kerdese az egvilagon mindent kiprovaltam h csokkentsem a konfliktusokat. Fugg persze nevelestol is, de habitustol es a korkulonbseg nagysagatol is.

Amugy minden vita ellenere az oviban megis egymassal jatszanak, baj eseten a nagy egybol megvedi a kicsit, a kicsi minden helyzetben gondol a nagyra csak eppen gyepaljak is egymast. Aggodnak egymasert, orulnek a masik sikerenek persze a karorom is jelen van csipetnyi feltekenyseggel egyetemben..

Tobb testverpart ismerek hasonlo korkulonmbseggeles en azt latom ahol kulon nemuek ott kevesebb a vita. En speciel egy pszichologust is megkerdeztem errol es azt mondta hogy teljesen normalis testveri kapcsolatuk van, nincs teendo csak tovabbra is magyarazni nekik a helyes utat es bizni abban, hogy elobb-utobb hatasos lesz az eszosztas...

Szerintem egy bizonyos korig, ha nem is minden esetben így van, de természetes, és sokat lehet belőle tanulni is. Még feszegetik a határaikat, benne vannak abban a tanulási folyamatban, hogy mi az enyém, mi a tiéd, meg hogy van, amikor a másikkal kell foglalkozni... sztem egy olyan 8-10 éves korig még "normális". De persze ha két visszahúzódóbb gyerek van, akkor még akkor sem bunyóznak valószínűleg.

Később meg már annak a függvénye, hogy:

- milyen a gyerekek személyisége (elég, ha az egyikük egy unatkozó, konfliktusgeneráló, hisztisebb típus)

- régebben, gyerekkorban a szülők hogy kezelték egymás marását

Mi pl. egész kamaszkorunkban téptük, szekáltuk egymást... ennek nagyrészt az volt az oka, hogy a gyerekkori veszekedéseknél mindig öcsém párját fogták (mert jaj, ő a fiú, meg jaj, ő a kisebb, neked lehetne több eszed... ha 4-5 évvel idősebb lettem volna, érteném az indoklást, én 1 év 3 hónappal voltam csak idősebb, az nem feltételez annyival több érettséget, észt...), ő meg megtanulta, hogy neki mindig igazat adnak... a hatalom meg egy 8-10 éves kiskölyköt is meg tud részegíteni, és élvezi, ha szenvedni látja a másikat. Így meg az volt, hogy ő nekiállt ok nélkül szekálni, én meg nem tudtam figyelmen kívül hagyni, buzogott bennem az igazságérzet, és ha a szüleim nem voltak hajlandók megnevelni, és persze pofáztam, ütöttem vissza.

Most vagyunk 28 és 27 évesek, és mára normalizálódott közöttünk annyira a viszony, hogy egy légtérben meg tudunk lenni, de azt is azért, mert nem élünk együtt.