Valami nem stimmel a 4 éves kisfiammal, mi lehet vajon?
Az ovis 4 éves kisfiam nagyon érzékeny lett egy kb. 2-3 hete. Ez azt jelenti, hogy nagyon könnyen felidegesíti magát, eddig lehetett viccelődni Vele (jó humora van), most szinte semmit nem lehet mondani Neki.
A dackorszak nagyon hevesen zajlott, de pont mostanában kezdtem az érezni, hogy túlvagyunk rajta, a dühöngések átlag napi egyre csökkentek, ez szuper a korábbiakhoz képest.
A körülményekről: szerető családban nevelkedik, a férjem és én jól megvagyunk, a 2 éves húgával már egy ideje megszűntek a nagy testvéri összecsapások, a szokásos civakodás pedig szerintem természetes. Egyébként nagyon szeretik egymást, és rengeteget foglalkozunk külön-külön is a gyermekeinkkel, nem igazén volt/van tesóféltékenység sem.
A fiam az árnyékom egyébként, hihetetlenül szeret és ragaszkodik hozzám. Ez fantasztikus, de néha fárasztó. Próbálok ebből semmit nem éreztetni Vele, de mostanában kicsit kimerültem. Sokat voltak mindketten betegek, én alig tudtam dolgozni, folyton otthon vagyok Velük. Ez is frusztrál.
De alapvetően egy nagyon vidám, játékos anyuka vagyok, aki nagyon komolyan veszi a feladatát: szuper gyerekkoruk legyen a gyermekeimnek. Szerintem nem görcsölök rá erre, Értük élek, és ez belőlem jön. Imádok Velük lenni.
Tegnap pl. elesett a fiam, lehorzsolta a könyökét, és tömény félórát üvöltött torka szakadtából. Pedig egy bibi miatt nem szokott így regagálni. Vigasztaltam, öleltem, de amikor még az autóban is üvöltött, kikészültem (én vezettem a budapesti dugóban). Próbáltam sokáig türelemmel nyugtatni, megérteni a fájdalmát, de annyira ledöbbentem ezen az eltúlzott reakción, hogy tehetlenségemben durván rákiabáltam. Ettől megijedt a hátul mellette ülő kislányom, aki szintén sírni kezdett. Kész voltam.
Ritkán kiabálok, nagyon nagy türelemmel fordulok a gyermekeim felé, de a kocsiban üvöltés az egyik halálpm, amikor nekem közben vezetnem kell, és épségben haza kell juttatnom a családom.
Az ovit imádja, jól viselkedik bent, bár az egyik óvónő picit panaszkodott rá az elmúlt 2 hétben, hogy újra hevesen reagál, megint odacsap, ha valami nem tetszik Neki (pedig erről óriási türelemmel sikerült lebeszélni), sokszor kiabál, sikít, a kisebbekkel is újra erőszakosabb, pedig ezekről már gyönyörűen leszokott. Az oviban példásan viselkedik, eddig csak dicsérték az óvó nénik.
Van esetleg valamo ötletetek?
Elnézést, ha hosszúra sikeredett.
Még néhány apróság a teljesség kedvéért:
- eddig szopta az ujját, de egyik napról a másikra leszokott, azt mondja, a saját döntése. A kislányom nagyon ujjszopis, felvált a körme, és a fiam ezt szeretné elkerülni. Ezt Ő fogalmazta meg ma reggel.
- 2 hete beteg voltam, skarlátos, lábra sem tudtam állni 2 napig, olyan cefetül voltam. Akkor azt láttam a fiamon, hogy nagyon aggódott értem. Pont akkor kezdett újra agresszíven viselkedni az oviban. Lehet összefüggés?
- talán az állandó betegeskedés/hiányzások miatt én is picit türelmetlenebb vagyok, de ez (ahogy kívülről próbálom figyelni magam) sztem még mindig nem olyan komoly. Én tényleg nagyon tudatosan figyelek arra, hogy ne guruljon el a gyógyszerem, mert az alaptermészetem elég temperamentumos, lobbanékony.
válasza:Nekem tipikus 4 évesnek tűnik, aki feszegeti a határait.
Esetleg ödipális komplexusa van(abból gondolom, hogy nagyon ragaszkodik hozzád).
Azért egy kis horzsolásért nem kéne agyon babusgatni. Nem akkora baj, hogy fél órát ordítson. Nemcsoda ha kikészültél. Mások(amit eddig láttam a környezetemben) elintézik egy gyógypuszival és minden rendben utána.
válasza: válasza:Kedves Kérdező, ha jól értelmeztem az írásodból, akkor a 2 évesed bölcsis, a 4 évesed ovis és te már dolgozol?
Mert nekem a 6 éves nagylányom akkor kezdett nagyon sírós lenni, amikor a kisebbet bölcsibe adtam és újra visszamentem dolgozni. Mindenen elsírta magát, jobban ragaszkodott hozzám, mint addig bármikor, sokszor szorongott az oviban is. Kiderült, hogy őt rettenetesen megviselte, hogy anya már nincs a közelébe (1 órát utazom a munkahelyemig), nem tudom őt elhozni ebéd után, már maga a tudat, hogy anya tőle messze van és baja eshet. Én erre nem igazán gondoltam, de az óvónő világosított fel, hogy ez nagyon gyakori jelenség, amikor egy anyuka 2-3 évig otthon van, és egyszer csak elkezd újra dolgozni. Ilyesmi nem lehet a háttérben? Hogy a fiad nem tudja még igazán megfogalmazni, mi bántja, ezért is dühös, de valami megváltozott, valami megszokott dolog és ez nagyon zavarja?
Kedves 6-os válaszoló!
Köszönöm a hozzászólásod. Igen, én már dolgozom, a gyermekeim pedig bölcsibe, oviba járnak. De azért nem gondolom, hogy ez lehet a probléma, mert én még tavaly augusztusban munkába álltam, a gyerekek pedig szeptembertől ovisok, bölcsisek. Szval nem új a helyzet számukra, sőt, az ovit, bölcsit mindketten imádják, és még az a könnyebbség is adott hál' istennek, hogy a munkahelyem közvetlen szomszédjában kvázi munkahelyi intézményként működik az ovi, bölcsi. Az ovit és a bölcsit egy kerítés választja el. Tehát kb. 3 perc séta az ovi kapujától a bölcsi kapuját útbaejtve a munkahelyem. Sztem másról van itt szó.
Történetesen az egyik kedves kolléganőm gyermekpszichológus (eredeti végzettségét tekintve). Átmentem hozzá, és nagyjából elmeséltem neki azt, amit itt is leírtam. Azonnal azt firtatta, hogy történt-e a családban valami olyan, amit a fiam érezhet, akár a mi érzéseinket "foghatja". És igaza van a kolléganőmnek: nagy magánéletbeli változások előtt állunk, ez bennem bizonytalanságot okoz, bár a fiamnak nem mesélünk erről és nincs emiatt otthon veszekedés, de érezheti az én feszültségemet, bár nagyon odafigyelek, hogy a gyerekek ebből semmit ne érezzenek.
A kolléganőm szerint a fiam átveszi a bizpnytalanságomat. Szerinte egyszerűen, egy négyéves nyelvén el kellene mondanunk Neki, hogy mi történik, és biztosítanunk kellene arról, hogy mi Őt ugyanúgy szeretjük. A férjemmel egyébként szeretjük egymást, nem válunk, ne ilyenre gondoljatok, sőt: most érzem csak igazán, hogy ott vagyunk támasznak egymás számára.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!