Négy gyerekesek, mik a tapasztalatok?

Nekunk jelenleg 3 van.a nagyok 10 es 8 evesek,a pici 1.

Parom hozta fel a 4.gyerek temat a napokban,hogy o 5 even belul szeretne.

En is ezen agyalok,hogy akkor lakas es kocsi csere addig.oke a nagy mar lenne 12-3-4 eves.szinte mar onallo.a kozepso is majdnem.szoval lenyegeben kettovel lennek.ahogy most is 1el vagyok igazabol,mert a nagyokat csak eldobjuk suliba aztan egesz nap kettesben vagyunk.delutan meg az a par ora elrepul.tanulunk,kikerdezek,vacsizunk.

Mi jelenleg 3 szobaban elunk,de a nagyok mar kezdenek igenyleni a kulon szobat.

Lakas is es auto is hitelmentes.van megtakaritasunk nekunk, es a gyerekeknek is szep osszeg van mar felrerakva.

Parom merotechnikus es mellette mint burkolo maszekol.tavasztol oszig nem rittka a millios bevetel,de telen is megvan az 500 minimum.

Auto is csereerett lassan,mert mar igy is kicsi (astra).

Szoval a feltetelek adottak,hazat es autot igy is,ugy is kell vennunk nagyobbat.

Ha sikerul 1-2 even belul megtalalnunk a tokeletes csaladi hazat akkor en siman bevallalnek egy 4.lurkot.

Nem hiszem,hogy nem lenne ra idom,vagy,hogy miatta a nagyobbakra.

Penz nekunk lenne ra.

Nemtudom ti mennyibol gazdalkodtok,mekkora lakasban eltek.mi jelenleg olyan 3-400 korul koltunk havonta.de ebbol csak a havi nagybevasarlas 80-100e.plusz a rezsi,a telefonok,az auto megint ennyi.

Es nem vasarolunk csupa luxus dolgot.mindig mindennek megnezem az arat.

#20

#20

#20 Nem gond, kérdezz nyugodtan, igyekszem válaszolni.

A férjem művész, nekem pedig saját vállalkozásom van. Így a munkarendünk sem hagyományos. Lehetnék alkalmazott valahol, de akkor nem tudnám ennyire magam osztani az időmet. A férjem pedig tipikusan délután és reggel ér rá, azokban az időszakokban, amikor a logisztika a legégetőbb.

A legkisebb magánbölcsödébe jár, másképpen ezt nem lehetne kivitelezni, vagy talán csak feszítettebb tempóban. Így megvan az a rugalmasságunk, amit a nem hétköznapi életrend követel meg, és valljuk be, egy ekkora család minden, csak nem hétköznapi, ezt te tudod a legjobban.

A többieket is hozzuk-visszük, ahová kell. Az apjuk reggelente mindig, délutánonként pedig általában szabad. Így felesben visszük őket, én a kicsit és a legnagyobbat, ő pedig a két középsőt, ez a reggeli menetrend. Délutánonként ahogy alakul, ezt mindig egyeztetjük előre. Ha nem tudjuk megoldani, akkor fizetett segítséget veszünk igénybe, ez havi kettő-négy alkalom átlagosan.

Nem, hétköznap nem eszünk meleg vacsorát a klasszikus értelemben, több okból sem. Egyrészt azt mindenki eszik nap közben, másrészt egy tányér finomfőzelék miatt sem a férjem, sem én nem fogjuk feladni a hivatásunkat, mert annyit nem ér. Közös vacsora van esténként, a leggyakrabban valamilyen omlett, melegszendvics-hidegszendvics salátával, esetleg lehet egy tészta vagy egy-egy szelet grillezett hal. De klasszikus főzőcskézés nincs, nem lenne értelme. Azt eszünk, amit 30 perc alatt el lehet készíteni. Ha az apjuk itthon van este, akkor ő főz. Viszont közös reggeli is van, ha csak negyed óra is, mert a férjem munkája miatt nehéz lenne a közös étkezéseket összehozni, pedig a rendszert fontosnak tartjuk.

Nem vásárolok a szó klasszikus értelmében. Soha nem jártam naponta közértbe, annyi idő a világon nincs. Amelyikünk éppen ráér, az beugrik esetleg útközben Aldiba, Lidl-be, Spar-ba, de a gerinc a heti egy közös, családi piac a friss árukért, a nem romlandókat pedig házhoz szállítja a Tesco, esténként, havi egyszer-kétszer, 300ft-ért. Az, ha magam mennék naponta egy kg lisztért, nem érné meg sem időben, sem pénzben, sem a munkám elhanyagolásában.

Esténként én tanulok a gyerekekkel, mert az apjuk akkor dolgozik. Ő a délutánt viszi, és akkor segít nekik a felmerülő dolgokban.

#20

Karrierről szólva pedig, én fontosnak tartom, hogy azért, mert feleség vagy családanya valaki, még nem másodrendű vagy semmilyen munkákban dolgozzon. Pontosabban, legyen választása.

Választhassa a saját akaratából és ne kényszerből a htb pályát, de választhassa saját akaratából és ne kényszerből azt, hogy úgy dolgozik, mintha soha nem szült volna, ha úgy tetszik: mintha férfi lenne.

Sokunknak csak egy szelet az életünkből a magánéletünk, és mellette van még ezer más terep, ahol ki akarunk teljesedni. Sokkal több területen, és sokkal többet érzek magamban, minthogy kizárólag magánéletem legyen.A munkám pedig a hivatásom, a hobbim, a személyiségem fontos szelete.

Ráadásul, a mai Magyarországon a gyermekvállalás a legnagyobb szegénységi kockázatok egyike. Nem akarnék olyan helyzetbe kerülni, hogy ha ne adja isten, valami történik az apjukkal, a gazdasági helyzettel, stb., anyagi problémáink legyenek.

Nem akarom azt sem, hogy annyit dolgozzon egyedül, ami az egészségere mehetne.

Nem akarom azt sem, hogy nekem ne legyen (magán)nyugdíjam, ahogy annak a több százezer magyar anyának, aki a gyermeknevelési időszak miatt nem, vagy csak alacsony nyugdíjat tud felvonultatni, mert nyugdíj-előtakarékosságot nem fizetett a kereső férj az otthonlét idejére. Majd meghalt, vagy elváltak ... és kész a baj.

Valamint kiemelten fontosnak tartom, hogy példát mutassak a családomnak a munkavállalásommal.

20-as vagyok.

Köszönöm, h válaszoltál, pláne, h ilyen részletesen.

Igen, csatlakozom a kérdezőhöz nekem is tetszik a hozzáállásod, biztos jól is csináljátok, ez vitathatatlanul a Ti érdemetek. De sajnos nem minden család van ilyen szerencsés és jó helyzetben. Én abban látom a nagy előnyötöket, h szabadok vagytok és a magatok urai.

Nálunk a férjem egy multinál dolgozik, elég magas beosztásban, jó fizetésért. Viszonylag időben is végez, már fél6 körül itthon van. Az ő keresetére nekünk szükségünk van. Sajnos nagyszülők messze laknak, így ők napi szinten nem tudnak segíteni. Esetleg fizetett segítség jöhetne majd a későbbiekben nálunk is szóba, de ez még a jövő kérdése.