Négy gyerekesek, mik a tapasztalatok?

Nekünk "csak" 3 gyermek van, de én is leírnék pár gondolatot, hátha hasznosnak találod.

Tudom, h most ezekkel a kijelentésekkel nem leszek népszerű, de ez van.

Nálunk az alap volt, hogy mindenkinek külön szoba, plusz nekünk is külön háló, tehát mi 4 szobás, 2 fürdőszobás, amerikai konyhás-nappalis házban élünk. Én ebből nem engedtem, mi egy szobában voltunk a tesommal, és azt tudatm, h az én gyerekeimnek lesz saját szobája, ha anyagliag nem fért volna bele, csak annyit vállalunk, amennyinek biztosítani tudjuk a privát szférát. A 2 fürdő, 2 wc, meg egyszerűen szükséges, kell.

A másik sarkalatos pont a figyelem, a törődés. Ezzel most megint nem leszek népszerű, de én nem dolgozom, jelenleg GYET-en vagyok. A legkisebb ovis, a két nagyom sulis. Pont ezért döntöttünk így, mert tudok velünk külön-külön is sokat foglalkozni. Együtt játszunk, tanulunk, hordom őket edzésre, különórákra. Mindig váltásban, hol én, hol az apjuk, de mindhármukkal tudunk kettesbe is lenni, ami szerintem nagyon fontos.Ezt el sem tudom képzelni, más hogy oldja meg 8-9 óra munka mellett. Én csak így tudok megfelelő időt, energiát, türelmet, odafigyelést adni nekik.

Utolsó: mi mindketten dolgozunk 4 gyerek mellett, nem a pénz miatt, hanem a karrierünk kiteljesítése, és a példamutatás miatt is.

Úgy oldjuk meg, hogy nem kizárólag én vagyok a gyerekekkel, hanem megosztva, mindketten. Amiben az a jó, hogy az apjuk pont annyira része az életüknek, mint én, minden téren, színtéren és terepen. Én ezt jobbnak látom, mint azt, ha a férj dolgozik kizárólag, extrém terhelés alatt akár.

11.-es vagyok.

Igen az lényeges szempont, h mekkora gyerekekről beszélünk. Nálunk 3,5 éves, 7,5 és 8 évesről van szó. Ha már nagyobbak lesznek, a kicsi is legalább sulis akkor biztos, h én is keresek majd munkát.

12-es vagyok.

Az az igazság, hogy nem nehezebb, mint hárommal, legalábbis lényegi különbséget én már nem érzek. Tíz, nyolc, hét és kettő évesek.

Attól eltekintve, hogy autót kellett cserélnünk, egyéb változás nem volt lényegében. A helye megvolt a kicsinek már születése előtt, mindnek saját szobája van, ez számunkra is fontos volt.

Különösebben mindegynek érzem, hogy 3 vagy négy gyereket kell logisztikáznunk a mindennapokban. Ha van rá idegrendszeri kapacitás és kedv mindkét fél részéről, akkor a negyedik gyerek már inkább csak pénz kérdése szerintem. Nem mindegy, hogy 3 vagy 4 tábor, nyelviskola, ruházat, szemüveg, fogszabályozó, sport, sakk, különóra, minőségi étel stb.

Viszont egyedül nem csinálnám semmi pénzért. Mi abszolút partnerként visszük az ügyeket az apjukkal, így élhető a dolog.

Alapvetően jól kijönnek egymással, bár a legnagyobb már kiskamaszként a háta közepére sem kívánja a kisebbeket, de ez szerintem normális ebben a korban. Majd kinövik. Arra próbálunk törekedni, hogy ne csak közös, hanem saját programok is legyenek rendszeresen, egyesével, mindegyiknek, mindkét szülővel, hogy ne érezzék azt, a kicsik kitúrták őket és már nem fontosak.

Azt gondolom, hogy 2 fürdő elég lehet, de persze, a több még jobb :)

Anyagilag széles skálán szór az, hogy kinek mi az elég. Mi mindketten dolgozunk, hitelünk nincs. Igazából az a fontos, hogy amit ti alapvetőnek tartotok, arra elég legyen.

Egyszerű példa: sztk fogászat vagy magánfogorvos? Esetleg nyelvtanfolyam, egyszerre négynek, belefér-e? Nyári tábor? És ha a negyedik mondjuk gluténérzékeny lesz?

Nekünk az a fontos, hogy ne szenvedjenek hátrányt semmiben pusztán az anyagiak miatt, ne hallják azt állandóan, hogy nem mehetnek mittudomén, szertornára meg karatéra, mert nincs rá pénz. De azt sem akarjuk, hogy mi belerokkanjunk ebbe, így a saját sportunkat, kikapcsolódásunkat is finanszírozni kell, és akkor még a nyaralások szóba sem jöttek. Nagyon nem mindegy, hogy hány szobát kell kifizetni a hotelben, hány repülőjegyet kell venni, és a többi.

Nálunk szintén 4 gyermek van, de hasonlóan a 3 gyermekeshez én sem dolgozom, egyenlőre a kicsivel vagyok itthon, de ha megy oviba sem terevezzük, h visszamegyek egyenlőre.

Én a másik 4 gyerekestől kérdeznék gyakorlati dolgokat, ha nem gond.

Mit dolgoztok a férjeddel? hogy értetted, h fontos a karrier kiteljesedése és ezt hogy tudjátok 4 gyermekkel összehangolni? nem kötekedni akarok, de engem ezek a részletek nagyon érdekelnének, mert lehet, h mi csinálunk valamint rosszul. Plusz gondlom a kérdezőnek is jól jön extra info.

A legkisebbre írtad, h 2 éves, akkor gondlom bölcsis. Nálunk (ugy értem itt Bp.-n, az enyém nem jár) már olyan negyed 4, fél 4 körül elhozzák az összes gyereket. Vagy Ti magánba jártok, mert oda úgy tudom lehet még 5 re is menni.

A 2 középső még kisiskolás, a nagy is határeset, gondolom hozzátok, visztitek őket. Nálunk 4ig tart a napközi, addig oda kell érni a sulisokért is. hogy értek oda értük? Nagyszülő besegít? esetleg bébiszitter?

Mikor vásárolsz, este együtt vacsiztok? szoktál hétköznap meleg vacsit adni?hogy tanulsz a nagyobbakkal? vagy nincs rá szükségük/igényük?

Értem, h mindkettőtöknek fontos a karrier és megosztjátok a teendőket is, de csak valamilyen külső vagy családon belüli segítséged nem?

Most így hirtelen ennyi gyakorlati kérdés jutott az eszembe.

Én még itthon vagyok a kicsivel, 2 nagylányom sulis, nagyfiam ovis. 10, 8, 5, 2 évesek.