Mit alkalmaztok, ha a gyereketek nem fogad szót?

Valamit valamiért elvet.

Ha odaadom a furdőkádba neki a spriccelős flakont játszani, akkor cserébe megmoshassam a fogát. Ha nem nyitja ki tizedjére sem a száját, elveszem az üveget. Ha ő nem -et mondhat, akkor én is

*ha magától megy a kiságyba, elmondom az Aludj el szépen Kisbalázst

Sokat probálok marketingelni. Vitamibadagolásnál megihatja ha ügyesen cseppenti a kanálba, vagy a robokids re sokáig azt hittem az a marslako igy mindig azt játszuk mennyire örül hogy kijöhet a hűtőből és hogy bevette a szirupot yippí, aztán visszabujik a dobozba mert ő is megy aludni csak ő hibernálva

Csak megjegyzem, nemrég volt a neten hogy alapvetően a sulira, a tanulásra is nyitottak a gyerekek és a szülő cseszi el azzal hogy szigorral küldi leckét irni, mert ez nekik ugy csapodik le hogy akkor a leckeirás egy kötelező kényszer.

Sokmindent ugy kéne előadni, mintha neki kedveznél.

Gyerekemmel néha a vonalvezetést gyakoroljuk, mindig ugy kérdezem hogy jön e felafatozni, mintha azt kérdezném, kér e palacsintát. Mindig örömmel szalad, leginkább csak a figyelmére "kell"csak hatni, mindig tovább nyujtom kicsivel mint ahogy ő akarná és precízségre is probálom motiválni, de azt szinte mindenben.pl addig keressük a horgaszjatékos halakat míg mind meg nem lesz, vagy addig fogom elrakni, míg elő nem kerül az utolso is

java részt megérti, ha elmagyarázom neki hogy amit épp csinál, ahogy csinálja mért nem jó. de persze nem mindig :) ha pl a konyhában matat miközben én olyan dolgot csinálok amitől nem tudok pikk pakk ugrani baj esetén és megkérem hogy üljön le rajzolni vagy menjen be játszani, ha x-jére sem akkor megfogom és beviszem én.

vagy ha szerszámot talál és azzal játszik és nem teszi le pedig kérem, kiveszem a kezéből és elteszem.

de én nagyon fontosnak tartom hogy ne csak a "nem" legyen hanem az is hogy "miért nem".

Ikk alternativákat is elétárni

A gyerekek még magát a tagadást sem értik míg kicsik.

A legtöbb mondatot a nem szabad mellett ki kell egésziteni azzal mit szabad.

Pl ne dobáld az atot, a labdát dobálhatod.

21 hónapos lányomnak szólok szépen, elmagyarázom, próbálom elterelni a figyelmét. Ha ez nem jön be, akkor jön az, hogy elveszem. Pl. van dobverője, az apja dobol, kellett neki is, meg van egy játék dob, amit csépelhet. Ha elkezd mást ütni, szólok, hogy a dobot ütjük, elmondom, hogy ha a játékokat üti, el fognak törni, ha a macskát üti, az fáj neki stb. Szólok szépen kétszer, majd közlöm, hogy ha még egyszer kell szólni, elveszem a dobverőt. És el is veszem. Ilyenkor még egy dobása van:elmondom megint, hogy nem szabad, csak a dobot ütheti, és visszaadom. Ha ezek után megint rácsap másra, nincs dobverő. Lehet hisztizni. Ilyenkor én leülök mással játszani figyelemelterelésképpen, így általában fél perc cirkusz után odajön, látja, hogy a dobverő úgyis ugrott. Vissza másnap kapja max.

Ha valahol máshol vagyunk, többszöri (általában 3 a határ) rászólás, elmagyarázás ellenére is csinálja ugyanazt, megyünk haza, vagy akkor nem mászkálhat "szabadon". Ezt most már általában elég csak megemlíteni, egyből tud viselkedni. Pl. a boltban hiába mondom, hogy ne nyúljon semmihez, nyúlkál a polcon. Szólok 3x, majd azt mondom neki, hogy ha nem fogad szót, jön a hurciba (vagy babakocsiba/bevásárlókocsiba, kinek mi, ilyen szempontból mindegy), és nem mászkálhat, amíg bent vagyunk. Utcán, ha nem fogja a kezemet és jön szépen, szintén: ha nem sétál szépen, akkor nincs sétálás. Nem vagyok egyébként egy fegyőr típus, lehet szaladgálni természetesen, de mindennek megvan a helye, az út mellett a keskeny járdán nem szaladgálunk.

Nekem így nagyon szépen megtanulta a kislányom, mit lehet, otthon persze a biztonságos közegben azért jobban feszegeti a határokat, de pl. ha elmegyünk akárhová, semmi gondom nincs vele, elég csak szólni valamiért.