Utalhat nagyobb problémára egy kisgyereknél, ha még csak észre sem veszi, hogy bekakilt/bepisilt?

Kérdező, a dackorszak miatt mindenesetre javaslom végiggondolásra az alábbiakat, a weboldalon remekül össze van foglalva a téma. Idézek belőle, a link legalul:

 ha lényegtelen dolgokat nem tiltunk meg;

 vagy úgy fogalmazunk, hogy a tiltás el is hagyható, például: "Tedd le a fényképezőgépet!" (Azt mondjuk, hogy mit csináljon, ne azt, hogy mit ne!);

 ha egy figyelmeztető mondattal lehetőséget adok, hogy a gyermek presztízsveszteség nélkül visszavonuljon. Önállóan, maga válassza az elvárt, helyes cselekvést. Például: "Az a papa tolla!";

 ha a szülő a tiltás, elvárás megfogalmazásakor nem saját akaratát, hatalmát állítja szembe, hanem arról beszél, hogy miért nem engedheti meg a gyereknek ezt vagy azt;

 nem szabad annak előfordulnia, hogy a szülő naponta szemrehányásokkal árassza el a gyereket, de közben hagyja, hogy a gyerek tovább csinálja a tiltott dolgot;

 ha a szülői következetesség megértéssel, belátással párosul, s emellett a gyermek megfelelő önállósághoz jut abban, amiben lehet, a szembeszállás gyengül, helyébe együttműködés lép.

Ellenkező esetben a dackorszak tartóssá válhat, vagy egyre nagyobb erővel vissza-visszatér.

1. Utasításokat ne általánosságban adjunk (például ne rosszalkodj), hanem fogalmazzuk meg, mit várunk.

2. A személyes példa a legösztönzőbb hatású.

3. Legyünk következetesek abban, amit kívánunk tőle.

4. Bármennyire kicsi a gyermek, mindig ismerjük be, ha hibáztunk.

[link]