Utalhat nagyobb problémára egy kisgyereknél, ha még csak észre sem veszi, hogy bekakilt/bepisilt?

Egyenes út a nephrológiára.

Vagy bocs, mégsem. Azok, akik magasról kakkantanak a higiéniára, még véletlenül se szokták megjárni.

Nem mindegy hogy nem érdekli vagy csak elvan benne. Az én középső fiam is elvan benne. Bár ő van amikor szól, de ez ritka pl ma délelőtt hogy kinn játszottak az udvaron csak ebéd után vettük észre, hogy bekakilt. De van olyan amikor pisil a pelusba és akaratlanul is odanyúl és mondja hogy jön. Mi még nem próbáltuk pelus nélkül mert én úgy gondolom nem kell siettetni, ha akarja leteszi ahogy a bátyja is majd.

Ha viszont valóban nem észleli akkor ahogy írták fel kell keresni a dokit.

Én nem aggódnék a helyedben. Kétszeresen is oka lehet, ha ez a helyzet, természetes életkori sajátosságok okán.

De előzetesen annyit elmondok, hogy a szülőnek következetesnek kell lennie pl a szobatisztaságra nevelés során. Itt főleg arra gondolok, hogy a bilit másfél / két éves kortól már érdemes naponta felajánlani neki, miközben pelenkás, DE ÉJJELRE akkor is javaslom a pelenkát, ha már nappalra szobatiszta! Ugyanis a legtöbb esetben az éjjeli ingerre felébredés később szokott kialakulni.

Valamint ha már kialakult adott napszakra a szobatisztaság, akkor nem szabad változtatni azon, hogy nincs rajta pelenka, más szóval nem szabad visszaadni rá többet azon napszakokra! mondom, feltéve, hogy kialakult arra.

Ezen felül erőltetni tilos.

Ha a fentiek szerint jársz el, akkor jársz el jól.

Rátérve, mi a kétszeres ok, amik miatt nem aggódnék a helyedben - kivéve, ha te mint szülő rosszul csinálsz valamit: nos, ha jól jársz el, akkor még mindig marad két tényező, olyan tényezők, melyekkel viszont semmi baj nincs, mert természetes életkori sajátosságok:

Az egyik, hogy abszolút mindegy, mikorra alakul ki a nappali szobatisztaság, semmi jelentősége, csak annyi fontos, hogy a negyedik szülinapig alakuljon ki.

Semmit nem jelent, ha pont akkorra alakul ki, vagy ha már 12 hónapos korra. Ugyanis a kisgyermekek képességei egymáshoz képest eltérő sorrendben alakulnak, ezért képtelenség IQ-ra, EQ-ra következtetni ilyesmiből, kivéve, ha "határidőre" nem alakul ki.

A másik természetes tényező, életkori sajátosság -amely miatt szintlén idő kell a szobatisztasághoz-, hogy 1 és 3 éves kor között jellemző a dackorszak a gyerekeknél. Ezen belül egyénenként változó, hogy mikor, de minimum fél éven át tart, legkésőbb bő 3 éves korig.

De megemlíthetek egy harmadik tényezőt is, a testi/fiziológiás:szervi tényezőt. A vizelet és székletkontrollhoz évek kellenek, mire kialakulnak és nagy a szórás gyermekenként, aminek nincs jelentősége. Kinél előbb alakul ki, kinél később.

Baj akkor van, ha túlaggódja a folyamatot a szülő, mert ez esélyesen átragad a gyermekre és blokkolhatja a fejlődésben.

Vagy ha a hozzászólásom elején írtakra ha nem ügyelsz, akkor is lehet baj.

Korrigálásra van esély, de ez függ a hiba fajtájától és súlyától.

...és egy fontosat kifelejtettem: a kisgyermekek, bölcsődés korban azáltal érzékelik a kakit, pisit, ha meztelenek.

Tehát nem bugyiban, nem pelusban!

Ezért vannak szülők, akik nyáron pucér altesttel engedik a kertbe a szobatisztává váló kisgyermeküket - már persze ahol van kert. Akad, akik a fűtött szobában, parkettára hagyják üríteni, bár ez utóbbi már gusztus dolga...

A lényeg, hogy pucéran fogja észlelni, főleg mert látja!

(De némileg taktilis (tapintás, bőrérzékelés, hőérzékelés) okokból is.)