Rossz szülők vagyunk, mert kínozzuk a gyereket?

Az influenza ellenit azért nem, mert a gyerekorvos szerint egy alapvetően egészséges gyerekre nem jelent veszélyt.

Én magam se kaptam el soha, a gyerek se volt még influenzás.

Illetve ott én sokallom az évi gyakoriságú oltást, akárhány éves. A legtöbb oltás max. 2-3 alkalomból áll és vagy egész életre, vagy felnőttkorig védettséget ad. Felnőttként már a saját döntése lesz, hogy oltja-e magát.

Kanyaró... én magam beteges kisgyerek voltam, ezért átlag havi 1-2 injekcióhoz volt szerencsém úgy 5 éves koromig (amíg rá nem jött az orvosom, hogy túltolta az antibiotikumkúrákat). Ezért nálam erős tűfóbia alakult ki - nem oltásokat kaptam (csak), hanem gyógyszereket, utólag kiderült, hogy az injekciók nagy része felesleges volt. A mostani eseteknél írták, hogy a 89 előtt születettek nem teljesen immunizáltak.

A gyerek ugye az, ő megkapta kötelezőként. Viszont én annyira be vagyok tojva a tűktől, hogy a férjemet oltattuk be, és most én vagyok az, aki bízik a "családi nyájimmunitásban". Nem szép dolog, de saját magamon kockázatvállalóbb vagyok.

Egyébként pont a fóbiám miatt én minden oltásnál elfordítom a fejem, hogy ne lássam a tűt és a férjem fogja le a lábát. Én a fejénél vagyok és szól az orvos, ha már odanézhetek - és gyorsan elrakta a tűt. Nem szeretném továbbadni a parámat a lányunknak.

Ha valamiért mégis kialakul nála, addigra legalább beadtuk neki, amit kellett, a kötelezők alól pedig nem bújhat ki nagyobb korában sem. Felnőttként pedig már saját felelőssége lesz.