Akik beteg gyereket nevelnek, hogy kezelik a jó szándékból mondott, ám mégis kéretlen tanácsokat?
A 7 éves kisfiunk beteg. Bőrbetegségben szenved, ami szemmel látható, bár azt kevesen tudják, hogy mennyire súlyos.
Ismerősök és sokszor ismeretlenek próbálnak tanácsokkal ellátni, amit megköszönök/megköszönünk, hiszen feltételezzük, jó szándékból, segíteni akarásból mondják.
DE
Egyre inkább azt érezzük a férjemmel, hogy nehezen viseljük ezeket a tanácsokat, mert ha azt a választ adjuk, hogy köszönjük, ezt vagy azt már megpróbáltuk, akkor is tudnak ajánlani valami teljesen mást vagy valaki mást. És borzasztó erőszakosak.
Konkrét eset miatt írtam most ki a kérdést, mert már tényleg azt érzem, hogy nagyon gorombán tudnék válaszolni időnként.
válasza:"Köszönjük, de kezelés alatt áll, értékelem a jó szándékot, de bízunk a szakemberben."
Ismeretlennél pontosan hogyan történik, megállít az utcán?
Köszi a választ.
Ha nem is az utcán, de pl. várakozunk a buszmegállóban, vasútállomáson, boltban sorban állunk.
Néhány hete egy nagyáruházban vásároltunk, amikor odajött egy hölgy és megkérdezte a gyereket(!!!!), mi történt az arcával. Ő pedig a maga közvetlenségével elmondta, hogy semmi nem történt vele, ő beteg, ezért ilyen az arca. (Részletekbe nem bocsátkozik, tudja, hogy ez magánügy.) Mire a hölgy megkérdezte, voltunk-e már vele orvosnál. Én ekkora képtelenségre csak nyefegni tudtam valamit, hogy persze, erre elkezdte mondani, hogy az ő ismerősének is pont ilyen volt a fia, és hogy ők hova jártak és meggyógyult. Én mondtam, hogy köszönjük, de mi elégedettek vagyunk az orvosunkkal, mire annyit mondott lesújtóan: -De láthatóan a gyereknek nem használ! - és ezzel otthagyott.
Én ezen teljesen felhúztam magam, ami, tudom, hogy hülyeség volt, de pont orvostól hazafele voltunk, ahol elég nehéz döntéseket kellett meghozni, ezért nyilván érzékenyebben is érintett a beszólás.
Miért gondolják, hogy nem tesz meg az ember mindent a gyerekért?!
válasza:Szerintem nyugodtan legyél goromba. Én nem vagyok meggyőződve, hogy tényleg a jó szándék vezérli az ilyen embereket, sokkal inkább szeretnek mindenben okosabbak lenni, van úgy tenni, mintha azok lennének. Simán megkérdezhetted volna, hogy "hölgyem, gondolja, hogy szándékosan rosszat akarok a gyerekemnek?. Vagy ilyesmi.
Én soha nem mernék tanácsot adni egy beteg gyerek szülőjének (nyilván nem náthára gondolok), mert nyilván megpróbáltak már mindent, és nekem elképzelésem se lehet a mindennapjaikról.
válasza:nem kell finomkodnod, egyetlen pillanatig sem. Ha úgy érzed, terhedre van az okoskodásával - mert ez az - nyugodtan mondd meg neki határozottan, hogy leszállhat a témáról, mert nincs hozzá semmi köze.
De hasonlóan tolakodó kérdésre én már kérdeztem vissza, hogy "és jól nyal a férjed?". Hát a csaj köpni-nyelni nem tudott, aztán elmagyaráztam neki, hogy az ő kérdése is legalább ennyire intim.
válasza:Én úgy érzem ez még a kevésbé vészes dolgok közé tartozik, kevés embernek van véleménye az esetetekben.
Képzeld csak el, milyen lehet egy másfajta "betegségben" szenvedő gyerek anyukájának lenni, mikor a gyerek viselkedése furcsa csak, és mindenkitől özönlik a nevelési tanács, mert kívülről nem látszik, hogy gond van.
válasza:Ja és a válasz. Rengeteg türelemmel, és minél előbb leépítem a beszélgetést. Köszönjük, de sietünk. Köszönöm a tanácsot.
A hangsúly fontos.
válasza:Köszönöm az összes választ! Nekem mind hasznos volt!
Megpróbálom bevenni a lesz...om pirulát!
Egyébként az szerintem is talán a rosszabbik verzió, amikor a gyerek viselkedése miatt adnak nevelési tanácsot. Még a tesóméknak se szólok bele a nevelésükbe, nemhogy vadidegen embernek, ismeretlenül!
válasza:Nekem egy 7 éves autista kisfiam van.
Az egész világgal jóval türelmesebb vagyok, mióta tudom, hogy autista. Korábban magamat okoltam a viselkedéséért, hogy nem jól neveltem, vagy ilyesmi...
Az idegenek megjegyzései leperegnek rólam.
A múltkor volt egy aranyos eset.
Valami eszméletlen színű pudingpor tetszett meg neki az áruházban, és hisztizni kezdett miatta. Mellettem meg egy kifent-kikent vénlyány szólalt meg, hogy na most kellene neki egy pofont lekeverni. Én szó nélkül hagytam, de a kisfiam átbillent, és a hölgy felé fordulva megszólította:
- Néni! Az én apukám szeret engem és nem ver meg sosem. Én egy kicsit bolondosnak születtem, de ő így is imád engem!!!
A vénkisasszony arcát látva nevethetnékem támadt, attól meg amit a fiam mondott, majdnem telefutott a szemem könnyel.
Nem mondom, hogy könnyű sorsunk van, kedves kérdező.
De a gyerekek - mint kiderült - érzik, és igen nagyra értékelik a feltétel nélküli szeretetünket.
És ez a lényeg!
Hogy másnak mi a véleménye rólunk - olyan mindegy nekem...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!