Használnád mások előtta gyereknek azt a "becenevét", "ráragadt" nevét, amit valójában csak a közvetlen család használ? Illetve mondanád másoknak, hogy szólítsák / szólíthatják ők is annak?

Dehogyis.

Forditva nezd.ha anyud téged cincinek hiv akár, azert pl engem zavarna a tanár barátok v akárki más is cincizne

A cinci csak az anyaval valo bizalmasabb kapocs vedjegye.

En a gyermekem nevébol adodo becenevet mondom csak ha vki rákerdez de en nem is becezem csak ha szigoru vagyok es akkor sem a becenevén, hanem a neve mogotti ka kepzovel. De a nevelok pl hol becezik hol nem

*első vagyok, csak peldák:

Pl nem tündérkézem a gyerekem, csak kb otthon.

Ha a neve pl ádám, én mindig azon szolitom, ha mérges vagyok, akkor Ádámka(drága)

De nevelők pl használják az Ádit de előtte engem erről megkérdeztek.

Öcsémnek van egy elég idétlen, konkrétan egy zöldség beceneve a családban, de úgy, hogy mi mindig azt használjuk. Annak idején kiscsoportban kikérte magának, ha bárki más nem a teljes, anyakönyvezett nevén szólította. Így olyan nem volt, hogy mondtuk volna bárkinek is, hogy szólítsa a becenevén. Kamaszkorában együtt jártunk egy sportegyesületbe, ott egy darabig igyekeztem, hogy ne buktassam le, de aztán egyszer csak kicsúszott. Egyszer vihogtak rajta, aztán ennyi. Őt sem zavarta, hogy tudják, én hogy szólítom. :)

Szóval direkt nem kapacitálnék senkit, hogy a becenevén szólítsa a gyereket, majd onnantól hogy tud beszélni, elintézi ő magának, hogy akarja, hogy szólítsák.

Lányomnak volt a családon belül használatos beceneve kicsi korában, ezt a tágabb családban ill. a baráti körben is használták. Igazából ez azért alakult ki, mert nem, vagy csak nehezen becézhető keresztneve van, ezért lett egy külön beceneve. (Amúgy semmi cikis, nyilvánosan is használható becézési forma.)

"Hivatalos" közegben azonban nem használtuk, onnantól, hogy oviba került, már mindenki a teljes keresztnevén szólítja, becézés nélkül. A családban is elhagytuk a becenév használatát apránként.

Mindkét gyerekemnek van véletlenül kitalált beceneve, a kislánynak egy teljesen más keresztnév (hisztis Fruzsiból lett a Fruzsi), fiamnak pedig a saját neve csak elmásítva (más mássalhangzóval mondta ő maga régen, így ráragadt), nagyon ritkán csúszik ki a számon idegenek előtt, eszem ágában sincs megkérni senkit sem hogy szólítsa úgy. Ezek a becenevek nekünk nagyon kedvesek, otthoni használatra pont jók is, de van rendes nevük, azt is használjuk, hívja mindenki őket a rendes nevükön, szerintem.

Általános iskolában volt egy fiú osztálytársam akit a szülei Kistücsök-nek hívtak és nem csak otthon, utcán is, suliban is mi előttünk.