Hol/hogyan lehet meghúzni a határt követelőzés és teljesíthető kérés között?

Nálatok miket szoktak kérni a gyerekek, milyen gyakorisággal és mit kapnak meg? Van ebben valami rendszer, hogy mondjuk vásárlásonként valamit vagy máshoz van kötve?

Itt a panaszkodás és segítségkérés jön:

Persze, azt azért meg tudom állapítani, hogy mikor követelőzik a gyerekem. Csak azon szoktam agyalni,hogy vajon nem feleslegesen "keménykedek-e" és amit esetleg kér, nem olyan nagy dolog, és teljesíthetném.

Igazából annyira szeretném, hogy a gyerekemből majd rendes ember legyen, hogy sokszor töprengek, vajon minek mi lesz a következménye és lehet túlagyalom. Ha megteszem, amit kér,követelőzővé válhat. Ha sosem teszem meg, akkor meg azért dacolna, mert semmit sem lehet.

5 éves lesz a fiam, egyedül nevelem kb 2 éves kora óta. 8 órában dolgozom, nagyszülői segítségem nem igazán van, gyerekekről tapasztalattal nem rendelkezem. Testvérrel sem éltem együtt soha, nem tudok kitől tanácsot kérni. Engem is egyedül nevelt az anyám, társasága neki és nekem sincs. Az apja kéthetente elviszi a fiunkat hétvégére, plusz heti egyszer találkoznak nálunk. Kettőnk közül én igyekszem "fogni" a gyereket. Sajnos nem vagyunk egységes platformon, pedig a szülés előtt úgy nézett ki, így lesz. Nagyon nehéz úgy, hogy az életünk egy állandó rohanás, nekem kell mindig időre mennem vele,minden felelősség az enyém, ezért sokszor kell tiltanom, sürgetnem, apánál meg kényelmesen lehet sok mindent, tiltás alig-de gondolom ez más egyedülálló szülőnél is így van.

A fiam egy értelmes, okos, és roppant erős akaratú gyerek. Nagyon nehezen viseli, ha nem úgy mennek a dolgok, ahogy ő azt elképzeli. (Ennek a kialakulásában biztos nagy szerepet játszott, hogy a családban egyedüli gyerekként középpontban van, sokat foglalkoztunk vele, körülötte forgott minden-de ezzel nem azt mondom, hogy mindent megkapott.) Én persze igyekszem gátat szabni ennek, mondjuk egyedül elég nehéz és inkább velem alakulnak ki ilyen helyzetek, szóval még sárkányabbnak tűnök. Sajnos nem vagyok én sem egy nyugodt típus, de nagyon igyekszem higgadtan kezelni az ilyen helyzeteket, az évek alatt sokat változtam, tudom türtőztetni magam. Kisebb korában hisztinél próbálkoztam mindennel, de a "durvább" módszerek (víz, zuhany, fenékrecsapás) nem váltak be, csak agresszívabb lett tőlük. Az sem segít, illetve nagyon sokára hoz eredményt, ha nem figyelek, mert minden még jobban hergeli és eszméletlenül tud őrjöngeni. Régebben nekem is jött és csúnyán beszélt velem (én vele soha, közösségből hozta), arról sikerült leszoktatni, de a dühöngés megmaradt, csak nem ellenem irányul (ajtót üti, belerúg a tűzhelybe-mert tudja, hogy erre ugrom).

Igyekeztem partnerként kezelni, elmagyarázni, mit-miért, nem a legjobb ötlet volt, úgy tűnik. Bocsi, hogy így elkanyarodtam, de már csak megfogalmazni ezeket és kiírni segít kicsit. Alapból kész vagyok, mert én nem ilyen gyerek voltam és eszembe sem jutott így viselkedni ezért értetlenül állok a viselkedése előtt-persze tudom, hogy létezik ilyen. Állítólag engem egyszer kellett egy kicsi vízzel meglöttyinteni és annyi volt. Én féltem is anyámtól, nem tudom, ezt hogy érte el, de nem akarom, hogy az én gyerekem is féljen tőlem, vagy hogy azért legyen engedelmes, mert erősebb vagyok.

Na de a kérdésem. Üzletben régebben sosem kért semmit, nem is volt ilyen jellegű gond. Étkezés terén mondhatni mániákus vagyok, legalábbis ami a cukros, fehérlisztes dolgokat illeti, mert genetika miatt ebből gondja lehet később-szóval az erre vonatkozó kérések szinte leperegnek rólam, de az utóbbi időben kezdenek megszaporodni. A múltkor egy boltban már az eladó nem bírta, hogy szinte mindenre nemet mondok és tőlem kérte, hogy adhasson neki vmi egészségesebbet. :)

Ma a piacon meglátott egy árusnál mozgó bogarakat meg vmi oszlophoz kötözött körbe járkáló lovat és akart volna egyet (tudom, hogy ez fellángolás és 3 nap múlva már nem is érdekli, meg amúgy sem szeretem az olyan vacakokat amit csak nézni lehet, játszani vele nem nagyon). Nemet mondtam és ellentmondást nem tűrően közölte, hogy de akkor vagy ezt vagy azt, de meg kell vennem. Persze nem vettem meg ezért. 1000 Ft lett volna, ha nagyon akarom, belefért volna-de hol a vége a kéréseknek? Hozzátartozik, hogy nem vagyunk milliomosok és a fizum kb 40%-a a lakáshitelre megy.

Vajon azért kezdett követelőzni, mert szinte soha nem veszek így neki semmit? Vagy feszegeti a határait? Egyébként csomó mindenben úgymond kikérem a véleményét, milyen tésztát enne szívesen stb-és én ezt kívánságteljesítésnek veszem valahol. Játéka is van, nem kevés, de azokat sem úgy veszem, hogy kéri a boltban.

Ami nem tárgyi követelés. A fiam sokszor akarja, hogy csináljak vissza dolgokat, mert ő akarja megtenni. Én erre nem vagyok hajlandó, mert az már megtörtént- sokszor megkérdezem előre, de nem mindig alakul úgy és szerintem nem kell mindenben az ő akaratát lesni- meg nem akarok a kénye-kedve szerint ugrálni (pl nem ő nyomta meg a lift gombját, ezért hadd menjen el vele a szomszéd és hívjuk majd újra). Enyhébb verzióban tegyem vissza a harisnyát a szárítóra, mert ő akarta levenni. A lassan exférjem szerint, ez felesleges, keménykedés, ő visszatette volna, önállósodni akar a gyerek. Szerintem meg azt tanulta volna meg ebből, hogy anyát lehet ugráltatni, ha akarom. (Ja és mindez óriási visítás közepette) Plusz egy gyerek nem tud különbséget tenni, hogy ez most harisnya kérdés agy egyéb, neki ez akaratérvényesítés. Vagy tévedek?

Megengedtem neki, hogy a mobilomon kikapcsolja az ébresztést. Mára már, ha nem ő nyomja ki, őrjöngés van. Magyarázom, hogy nehogy már a saját telefonomat nem kapcsolhatom ki,meg elnézést kell kérnem...Ne magyarázzak annyit? Az segítene, hogy ha mégegyszer hisztizik ezért, nem nyúlhat hozzá többet? Néha olyan csődtömegnek érzem magam. Folyamatosan nekem kell ellenállnom és keménynek lennem és már annyira elfáradtam. A gyerek meg nem hajlandó elfogadni, hogy nem minden történik úgy, hogy ő elképzeli és másoknak is joga van az ő általa áhított dolgokat megtenni.

Tudom, hogy ahogy ő viselkedik, azt nagyrészt én alakítottam ilyenné, hiába érzem úgy, hogy minden tőlem telhetőt megteszek, valami nagyon nem sikerül. Pedig nem hagyom rá a dolgokat és keményen próbálkozom. De biztos valamit máshogy kéne csinálni.

Köszönöm aki elolvasta és bármilyen tanáccsal tud szolgálni.