Az én gyerekem miért nem tud szépen sétálni, úgy mint a többi?

Annyival vagyunk más helyzetben, hogy én nem sok másfél évest látok babakocsi nélkül csak parkokban, játszótereken rohangálnak.

Az enyém 17 hónapos és pont ilyen. Csak elül babakocsiban, ha dolgom van pl bolt gyorsan letudjuk, berakom a kocsit a tárolóba és jöhet a járkálás.. csak néha elég szép távot kell vele vissza hazáig menni cipelve.

Kíváncsi vagyok én is a válaszokra.

Igen én is így vagyok vele. Az 5 percre található pékség is 30-40 perc séta. Ezt amúgy is hallottam már másoktól is szóval elvileg normális. De az enyém hátra is vágja magát, ha nem tetszik neki az irány, remélem ez is az.

1-es voltam.

1,5 éves pont az a kategória aki a babakocsiban már nem ül meg, hosszan és gyorsan sétálni viszont még nem tud. ezt el kell fogadni, hogy ha kiveszed a babakocsiból, nem fogtok maratont gyalogolni.

épp ezért ha nekem konkrét uticélom volt, becsatoltam őt, kezébe adtam egy tál gyümölcsöt és megmondtam, hogy most nem szállhat ki mert el kell mennünk a postára. semmi gond nem volt ezzel felfogta, ette a gyümölcsöt nagy duzzogva.

ha mégis kiszállt, volt hogy elindult egy árokba, mondtam neki hogy ha oda megy el fog esni. El is esett egy hatalmasat. Megvígasztaltam, utána maga mondta minden sétánál mantra szerűen hogy "nem megyek az árokba mert elesek". nem tudom az enyém elég hamar megtanulta felfogta ezeket, nem kellett ötvenszer elmondani. lehet hogy a tied is megérik rá, ha jobban érti a beszédet. mennyire tud pl beszélni? lehet hogy amikor azt mondod hogy most ne menj az úttestre mert baleset ér ha elüt egy autó, azt tök nem érti...az enyém elég jól beszélt már 1,5 évesen, így elvárható volt hogy értse is amire megkérem.

Egy 4 éves energiabomba kisfiú és egy 2 éves dackorszakos kislány anyukája vagyok. Tudnék mesélni a témában!😄 viszont csak azt mondom, hogy természetes, hogy így sétál, azaz nem sétál, hanem kalandozik. Én is morfondíroztam anno, hogy a másik gyerek miért megy a szülő mellett, az én fiam pedig miért szaladgál össze-vissza. Utánajártam, és azt a választ kaptam a szülőktől általában, hogy amikor az ő gyerekük ennyi idős volt...ugyanis kiderült, hogy ezek a gyerekek fél/egy évvel idősebbek voltak a fiamnál, és ebben az életkorban néhány hónap is rengeteget jelent. Szval, kitartás! Most már tud szépen sétálni a fiam, ha megkérem, a kezemet is megfogja, de ha olyanja van, még mindig szaladgál, hebrencskedik. Ebben a korban van, így természetes.

A fiam 16 hónapos volt, amikor letettük a babakocsit, mert terhes voltam a kislányommal, és úgy éreztem, ideje gyakorolni a fiammal, hogy mire odajutunk, ügyesen közlekedjen mellettem (míg a kislányom a babakocsiban fekszik). Szval, gyakoroltunk. És elhatároztam, hogy megadom magam, nem stresszelek, ha kell, 10x is megcsodálom a fűszálakat, vagy megyek a fiam után ott, ahol biztonságosan kódoroghat. Elneveztem kalandozásnak ezt a a fajta tevékenységet, és elkezdtem élvezni. Rácsodálkoztam újra a világra egy fantasztikusan okos, kreatív másfél éves szemén keresztül.

Persze, a veszélyes helyeken szigorúan a kezemet fogva jöhetett, volt hiszti rendesen, meg földözverés, nekem pedig minden türelmemre szükség volt.