Adjatok ötleteket, mit csináljak hogy hisztimentesen tudjam pelenkázni, öltöztetni a 20 hónapos lányomat?

Szokásos dackorszak, általában valamikor másfél és 3 éves kor között jellemző. Kinél csak fél évig tart, kinél akár másfél-két éven át. Kinél kevésbé heves, kinél erőteljesebb.

Fontos lépés megélnie a kisgyermeknek, ennek több oka is van.

Most inkább a megoldásokról:

csicsergoovoda.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=12:hiszti-es-dackorszak&catid=21&Itemid=187

"

 ha lényegtelen dolgokat nem tiltunk meg;

 vagy úgy fogalmazunk, hogy a tiltás el is hagyható, például: "Tedd le a fényképezőgépet!" (Azt mondjuk, hogy mit csináljon, ne azt, hogy mit ne!);

 ha egy figyelmeztető mondattal lehetőséget adok, hogy a gyermek presztízsveszteség nélkül visszavonuljon. Önállóan, maga válassza az elvárt, helyes cselekvést. Például: "Az a papa tolla!";

 ha a szülő a tiltás, elvárás megfogalmazásakor nem saját akaratát, hatalmát állítja szembe, hanem arról beszél, hogy miért nem engedheti meg a gyereknek ezt vagy azt;

 nem szabad annak előfordulnia, hogy a szülő naponta szemrehányásokkal árassza el a gyereket, de közben hagyja, hogy a gyerek tovább csinálja a tiltott dolgot;

 ha a szülői következetesség megértéssel, belátással párosul, s emellett a gyermek megfelelő önállósághoz jut abban, amiben lehet, a szembeszállás gyengül, helyébe együttműködés lép.

Ellenkező esetben a dackorszak tartóssá válhat, vagy egyre nagyobb erővel vissza-visszatér.

1. Utasításokat ne általánosságban adjunk (például ne rosszalkodj), hanem fogalmazzuk meg, mit várunk.

2. A személyes példa a legösztönzőbb hatású.

3. Legyünk következetesek abban, amit kívánunk tőle.

4. Bármennyire kicsi a gyermek, mindig ismerjük be, ha hibáztunk."

Nálunk is sok küzdelem volt a peluscserénél mindkét fiammal. Nekem is az vált be, hogy ha nem engedte magát, felkaptam, megmostam a fenekét a csap alatt, és bugyipelenkát húztam rá.

Az evés elég sok maszatolással járt, mert nem engedték etetni magukat, és mindent meg akartak fogni. Így hát olyan ételeket adtam nekik, amit meg tudtak fogni, enni, és a levest együtt kanalaztuk - egy kanál nála, egy nálam, és még pár tartalék... Nagyon gyorsan belejöttek a kanál használatába. Addig is volt vályús előke, konyharuha az ölükbe, ruhaujj felhúzva, így nem kellett minden evés után átöltöztetni őket.

Nekem is 20 hónapos lányom van, és pontosan ugyanígy viselkedik. Meg az összes másfél év körüli gyerek, akit ismerek (van egy pár). Persze, hogy nem akar pelenkázni meg öltözni, nem ér rá, sajnálja az időt, ő játszana. ne csinálj ebből ekkora problémát, ettől nem kezelhetetlen. Nem könyörögni kell neki, hanem közölni, hogy megyünk pelenkázni, megfogni, és odafektetni a pelenkázóra. Pont. Persze, rugdosódik stb., de felnőtt vagy, erősebb vagy nála, csak megoldod. A lányomnál egyébként néha használ, ha énekelek neki közben, vagy adok a kezébe valamit, amit máskor nem kaphat meg. Van, hogy ez nem érdekli persze, akkor igyekszem gyorsan túllenni rajta és kész.

Öltözés detto. Próbál menekülni, utál öltözni. De nem ő a főnök, megfogom és felöltöztetem.

A kajálás is ugyanígy megy, kap pár darabos valamit, meg kanalat/villát, amivel szórakozhat (levesből pl. zöldséget), közben lapátolok a szájába. Éneklés itt is bejön néha. De kell hagyni próbálkozni, különben sosem tanulja meg. Darabos ételek segíthetnek, azt akár kézzel is meg tudja fogni, és eheti egyedül.

Nem kell így kiborulni, teljesen természetes a lányod viselkedése, csak türelmetlen vagy, és nem tudsz következetes lenni. Ne könyörögj neki, csináld, amit kell és kész. Az első lányod volt kivétel azzal, hogy ennyi idősen angyalka volt :D