A mostani kisgyerekes anyukák miért viselkednek így?

Most erre mit mondjak! Van egy másféléves gyerekem,ma konkrétan banánt evett mellettem a budiban,míg én végeztem a dolgom. Nem én vittem,ordítva jött utánam,hogy anyaanya. Egyedül voltam velük itthon,akkor ébredt,nyűgös volt és kész. Semmi kedvem a wcben sietni azért,hogy a másféléves ne ordítsa gennyesre magát,mert nem lát, ezért beengedtem. Ez ilyen!

Ettől még van életem,barátaim,edzeni is járok.

Tényleg, utolsó, elképesztő, hogy ilyet töröltek... Talán ő vagy netán te biztos forrásból tudod,hogy "a mai anyukák arra sem képesek,hogy főzzenek otthon"??

Ismerek magamon kívül párat,de olyat még sehol nem láttam,hogy más dolga híján ne főzne.esetleg akkor,ha nem szorul rá,mert rendel,de akkor sem hiszem,hogy ne tudná hasznosan tölteni az időt egy, esetleg több 2-3 év alatti gyerekkel.

Ez pont ugyanolyan általánosìtás,mint a kérdésben felvázolt helyzet, ahol a kérdező anyukájának ugyan senki nem segített,pedig voltak barátai..Ez nem ellentmondás?:-)

20-as válaszolónak:

Mégis mennyi idős korukig voltak el jól a gyerekeid az ágyban 2 étkezés között?

A wc-re menős/vivős korszak nem néhány hetes-hónapos babákra vonatkozik, hanem a totyogósokra, illetve a még nagyobbakra. A 2 évest azért érdekli a dolog, mert készül a szobatisztaságra.

A lányom 2 éves múlt. Nem hívom magammal, de nem is titkolózom. Ha jön, akkor megbeszéljük a dolgot, mint a világ legtermészetesebb dolgát.

Szerintem manapság teljesen más világot élünk, mint amikor te gyerek voltál. Minden fel van gyorsulva, beleértve az emberi kapcsolatokat, az embereknek nincs türelmük egymáshoz. És az elvárások is nőttek követve ezt a gyorsulást. Pl. mikor gyerek voltam eszébe nem jutott volna senkinek, hogy ovi után még mindenféle foglalkozásokra járjak, nekem meg pláne nem. Ma szinte ciki ha valaki nem jár valamilyen tornára vagy valamire.

A nők felé szerintem irtó nagyok a társadalmi elvárások:

legyen csinos, okos, keressen pénzt, lehetőleg sokat, neveljen gyereket, végezzen házimunkát, szexeljen a férjével, legyen a gyerekkel amikor beteg, és van akinél az idősödő szülők gondozása is jelen van.

Mindez nem lenne gond, ha nem mindent azonnal, abban a percben, mindent egyszerre és egyidőben kellene elvégezni.

És mikor épp mindennel tele van a tököd, akkor semmi kedved a fél éve nem látott barátnőddel jópofizni, mert csak arra vágysz, hogy végre nyugi legyen körülötted és mindenki hagyjon békén.

Ebben az állapotodban és idő hiányában inkább fogsz a gyakorin feltenni egy kérdést (amire gyors válasz érkezik), mint a barátnőidet hívogatni, mert akkor az ő sztorijukat is végig kellene hallgatnod, arra meg ugye nincs időd, mert még egy csomó feladat vár, hogy megfelelj mindenki elvárásának.

Persze nem muszáj így működnie, de szerintem sok esetben ez van. Lehet ez ellen tudatosan tenni, de az még egy plusz elvárás magaddal szemben a listán.

Én személy szerint ezt most úgy élem meg, hogy egy átmeneti állapot és mindig mérlegelek mi a fontosabb. Később ha nagyobb lesz a gyerekem, elképzelhető hogy más dolgok is előtérbe tudnak kerülni.

Utolsó, ha ennyire a társadalmi elvárások szerint élsz, bele fogsz rokkanni, vagy csak egyszerűen nem élvezed ki a gyereked kisgyerekkorát, ami sose fog visszajönni.

Én például magasról teszek arra, hogy mások szerint hogyan kéne gyereket nevelnem, háztartást vezetnem, vagy dolgoznom.

Nekem a gyerek, és az ő, a mi igényeink a legfontosabbak. Nem jár különórákra, mert egyszerűen nem érdeklik, azért meg nem fogom szenvedtetni, hogy ne szóljanak meg, fog még elég plusz tevékenységet csinálni ha iskolás lesz. Hét közben nem főzök, mindenki a saját munkahelyén eszik, a takarítást együtt csináljuk a férjemmel. Többet ér nekem hogy a gyerekemmel játszhassak, minthogy megfeleljek számomra vadidegenek elvárásainak.

Igen, van olyan is hogy ovi után elcsavarogjunk az időt, játszóterezünk, ilyenkor bizony pizzát rendelünk vacsorára. DE nem hiszem, hogy ez akkora bűn lenne. A gyerek nyugodt, kiegyensúlyozott, mert mindig van rá időnk, és én is az vagyok, mert nem szakadok bele, a rám erőltetett dolgokba.

Uh, hát látod, ebbe belekérdeztél. :)

Szerintem mindenki elképzel valamit terhesen, hogy ő majd így meg úgy csinálja, aztán megszül, és borul nagyjából minden.

Ez olyan, hogy mindenki más. Van, aki szoptat a gyerek x éves koráig, van aki kezdettől tápszerez. Van aki kendőben hordozza a gyereket napestig, más röhög ezen. Valaki beviszi a wc-be, valaki nem.

Az miért baj, ha mások vagyunk, míg a babánk boldog mellettünk?

Nekem nagyon sokszor eszembe jut, már nem tudom, hol olvastam: "mindenki úgy neveli a gyerekét, ahogy tudja"

Ez nagyon egyszerű vagy akár közhelyes, de sokrétű igazság van benne.