Evészavaros gyereket hova vigyem? Orvos, pszichológus?

Menjetek el pszichológushoz, aki majd megmondja, hogy mit tegyetek.

Mert, bár azt hiszed, hogy a gyerekkel van baj, de valójában a ti kezetekben van a megoldás, és majd a pszichológus szépen megmondja, hogy mit kell tennetek.

Felesleges bárhová. A gyerekek többsége ilyen. Az enyém is két éves korától. Már négy múlt. Ha nem eszik,nem kap mást se,főleg nem rágcsát,édességet.

Nyilván nem kell mindent szeretnie,de egyértelmű,hogy válogat. Bölcseiből se kell elhozni,ott nagyon jól fog enni majd,csak had szokjon be. Ha nem kér enni,nem kap semmit uzsiig. Otthon is így kell. Hidd el,éhen nem fog halni.

Mintha a fiamat írtad volna le. Ő már két és fél éves, de nem javult sokban a helyzet. Illetve most pár új dolgot megkostol. Megkerdezi mi az, aztán ha tetszik neki, akkor megkostolja. De még mindig túl kevés fajta ételt eszik meg.

Tudom min mész keresztül. Ha van kedved írhatsz privát üzenetet.

A kérdésedre én azt mondanám, hogy korai fejlesztessel foglalkozó szakembert kérdezz meg!

Nem tudom, hogy van-e erre szakosodott pszichológus. Szerintem egy nem specializálódott pszichológus ezzel nem tud mit kezdeni.

Amúgy meg szerintem nem olyan vészes a helyzet. Elég valtozatosan eszik a lányod. Gyümölcsot is eszik. Rizst, húst. Ezek fontosak. Idovel meg fog kostolni mást is. Mindig kinald meg őt azzal, amit szeretnél, ha megenne. De legyen mellette abból is, amit biztosan megeszik. A másikat ne eroltesd! Ne fenyegesd, ne zsarold! Ne is foglalkozz az új étellel, amivel megkinalod.

Ezek szakértő tanacsai. Én még nem jutottam eredményre, de nem is régota csinálom így a dolgokat. Kitartás kell, és ne ostorozd magad! Nem miattad ilyen.

Az én kisebbik kislányom másfél éves koráig mindent megevett, egy zabagép volt. Aztán szinte egyik napról a másikra megváltozott. Kb. 2 éves korában elkezdett nem enni. Húst egyáltalán nem evett, kenyeret se nagyon, legszívesebben csak gyümölcsön élt volna. Voltam vele vér- és székletvizsgálaton, hasi ultrahangon, próbáltam az evésre rávenni szép szóval, viccelődve, ráparancsolva. Az egyetlen, amihez ragaszkodtam, hogy soha nem kapott rendes étel helyett nasit.

A megoldást az hozta, amikor bevezettem azt, hogy elétettem az ételt, és egyáltalán nem foglalkoztam vele, hogy megeszi-e vagy nem. A legjobban akkor evett, amikor látta, hogy rá se nézek, nem is figyelem. Húst kb. 4,5 éves korában kezdett el újra enni, egyszer csak egy ebédnél közölte, hogy ő csak a sült húsból kér.

A gyerekek általában bizalmatlanok az olyan dolgokkal szemben, ami körül ilyen nagy a felhajtás. Mindenki rá van görcsölve, hogy mit eszik és mikor, a szülei, a nagyi, a bölcsőde, szerintem normális, hogy ő is stresszel tőle. Ezen kívül nálunk a dackorszakkal is összefüggött, minél jobban akartam, csakazértse evett.

Az én lányom is pont ilyen.

Mindent kipróbáltam. Az elején ugye a napi 5 étkezést, de azt is, hogy egész nap van lehetősége enni az ételből. Most bölcsis, én is elhozom, hogy itthon egyen valamit. Az én lányom turkálja az ételt, meg játszik vele, nézegeti és képesek voltak nekem azt mondani, hogy azért nem eszik, mert nem ismeri a főzeléket. Ugye a bölcsi elejèn én is elmondtam mi az, amit megeszik. Nála is rántott husi, halrudacska, fasírt, de csak golyóban, rizs, krumpli, de csak sütve, brokkoli, de csak párolva, meg pár gyümölcs és a péktermékek belseje.

Mindegy, új bölcsibe jár, itt sem eszik szzinte semmit, viszont itt megengedték, hogy vigyek neki ebèdet.

Mostanra elkezdtem aggódni, mert több, mint egy éve tart ez. Pont volt egy mandulagyulladásos időszaka, ahol bele kellett nyomni a szájába az antibiotikumot, a végére egészen hozzászokott és nem kellett lefogni. Megtartottam ezt a szokást és most a levesek levét adagolom neki azzal a szöveggel, hogy ettől jobban leszel. Így lemegy 5 kanál neki és nem is hazudtam.