Mit tesztek ilyen helyzetben? :

Ha én mértem fel rosszul a szituációt, akkor miért ne kaphatna? Inkább nekem kell tanulnom ebből: csak akkor mondjak nemet valamire, ha átgondoltam, hogy tényleg nagyon nem volna jó itt és most teljesíteni a kérését.

Gondolj arra, hogy te is hogy utálnád az olyan főnököt, aki képtelen belátni, ha rossz döntést hozott, és tekintélye megóvása érdekében tűzön-vízen át erőltetné, noha mindenki látja már, hogy nem úgy kéne csinálni.

Nem kerülök ilyen helyzetbe!

Ha a gyerek kér valamit, akkor nem reflexből vágom rá, hogy "nem", hanem okkal. És ezt az okot az ő szintjén el lehet neki magyarázni. Ha tovább hisztizik, legfeljebb elfárad, de akkor se kapja meg.

DE: ha nincs rá okom, hogy megtagadjam a kérését, akkor megkapja elsőre is. Így megtanulja ő is, hogy odafigyelek az ő igényeire is, és ha valamit szépen kér, és lehetséges, akkor meg is fogja kapni, tehát "megéri jónak lenni".

elméletekkel ne nevelj sőt vannak a szűlők akik követik a könyveket és vannak az anyák akik szívből szeretből megérzésből nevelnek,minden gyermek más és más ,tehát lehet a tied nem él vissza a helyzettel és rá sem fog emlékezni hogy hisztivel érte el a szőlőt és lehet a szomszéd Pistike van olyan furfangos és ravasz hogy rájött hogy hoppácska ha sírok akkor gyorsan megkapom amit szeretnék.

Tehát erre neked kell ráérezni

Énúgy nevel ha nincs agresziviás addig észre sem veszem a hibákat ,,,mert ha a kis hibákért is osztást fegyelmezést kap ,,,akkor a kis és a nagy rossz között nem lesz neki különbség,,,bírom mikor az utcán is úgy veszekszik a kicsivel 1 anya mintha felnőt lenne a kisgyerek ugyanmár ,, vajon akkor a gyerek mért streszel miért beszél vissza ,,,

Millió ölelés dicséret mókázás játékokkal el lehet terelni a figyelmet,és ha hiszti van hátat forditasz neki teszel veszel ne vedd észre ,,mert akkor rájön hogy hiába csinálom anya nem figyel fel rám , hisztiről elterelni a figyelmet nem könnyű de lehet rafkoskodni :) ami a kedvence akár mese könyv akár bármi 1 hosszabb hisztinél rá kell venni hogy na gyere drágám nézzük meg csináljuk stb stb és millió puszi a kis pofájára :D

na ezt nem írják a nagykönyvben ezt érezni ráérezni kell ,nagyon kis ügyesek és dicsérni dicsérni egész nap mindenért

Nagyon jó kérdés.

Szerintem alapvetően abból érdemes kiindulni, hogy a gyereknek van egy jogos igénye, aminek a kielégítése nem ütközik objektív akadályokba. Viszont neki egyszerűen nincs más lehetősége az igényei érvényesítésére, mint a "hiszti" - ami egyébként nem a legjobb szó, hiszen adott esetben a frusztráció természetes megnyilvánulásáról van szó.

A szülő feladata, hogy eszközöket adjon a gyermek kezébe ahhoz, hogy hogyan tudja más módokon is elérni a céljait. Ez nyilván sok-sok idő, hosszas tanulási folyamat, nem várható el egy kisgyerektől, hogy felnőttként működjön.

Bár nekem jóval nagyobb a gyerekem, nem is emlékszem pontosan, hogy csináltam ennyi idősen, de azt tudom, hogy a mai napig, ha a gyermekem egy új helyzetben találja magát, amit nem tud kezelni, akkor alternatívákat kínálok fel számára, hogy azok közül kialakíthassa a sajátjait. Minél többet, annál jobb.

Tehát itt (szerintem) nyugodtan lehet kísérletezgetni, elmondani a gyereknek, hogy ha szépen kéri, akkor kap szőlőt. Nyugodtan mondhatod azt is neki, hogy "ne haragudj, csak most értettem meg, hogy tényleg szeretnél szőlőt, természetesen kaphatsz" - nem kell a szülőnek mindenható szerepében tetszelegni, ha elismerjük a hibáinkat, attól csak hitelesebbek leszünk! Mondhatod azt is, hogy szívesen adsz neki szőlőt, csak legyen egy picit türelmesebb, mert még előtte más teendőd van (késleltetés tanítása). Szóval szerintem helyzetfüggő, bárhogy is kezeled, mindenből tud tanulni valamit a gyerek. Neki is meg kell tanulnia kezelnie a frusztrációját, mert - gondolj bele - az életben nagyon sokszor kerül majd olyan helyzetbe, hogy nem éri el a célját, vagy legalábbis nem azonnal. Fejlődéslélektani szempontból a sírás ebben a szempontból kifejezetten "egészséges" reakció a gyermek részéről - és ez NEM hiszti, hanem konkrétan elsiratja a vágyait, "meggyászolja" a szőlőt... Ennyi idős korban még csak ezt a módját ismeri a frusztráció kezelésének. (A másik lehetőség az agresszió - ennél azért egy fokkal jobb a sírás, nem?)

A lényeg, hogy ez egy hosszú távú tanulási folyamat és nincs EGY jó megoldás. Sok lehetőség van. Az jutott eszembe, hogy valahányszor a gyermekek érvényesíteni próbálta az akaratát, azt tudatosítottam magamban, hogy milyen felnőttet szeretnék majd látni 20-30 év múlva... olyat, aki képes hatékonyan kiállni az érdekeiért és asszertívan érvényesíteni azokat, vagy fülét-farkát behúzva lemond az érdekeiről önmagát ostorozva, vagy olyat, aki agresszíven, mindenkin átgázolva érvényesíti az akaratát...

És ennek a fő iránynak a megfelelően (ami nyilván az első volt) kezeltem nagyon kis lépésekben a helyzeteket, erősítgettem a különböző viselkedési mintákat. Mivel már kiskamasz a gyermekem, utólag azt kell mondanom, hogy működik, mert egy nagyon empatikus, másokra is tekintettel lévő, de a saját igényeit érvényesíteni tudó gyermeket sikerült nevelnem (nem csak szerintem, hanem a tanárai szerint is). Szóval nem árt, ha minden helyzetben a hosszú távú cél lebeg a szemed előtt!

Igen, nehéz elviselni a konkrét frusztrációs helyzeteket, de én ilyenkor mindig arra gondolok, hogy ez MOST van, bármennyire rossz is, majd elmúlik a sírás, és közben gondoljuk át, hogy hosszú távon mit szeretnék ebben a helyzetben megtanítani a gyermekemnek.