Lányok. Segítséget kérek. Kisfiam 2 éves múlt, és egy hete ordításba, földhöz vágásba, ütögetésbe kezd, ha valahonnan el akarjuk cipelni. Tudom, hogy ez a szörnyű 2 éves kor, de ez akkor is sok. Ti mit tesztek ilyen helyzetben?

Kedves Első. Én Otthagyom. És mit csinál? Ellenkezőleg szalad vagy leszedi a boltban a pultot.

Kedves Kérdező.

Nálunk ugyanez van, utcán is elfekszik, eldobja magát.

Igenis vannak ilyen akaratos, öntudatos gyermekek.

Sajnos megoldást írni nem tudok:(((

Pedig én szedek magnéziumot is.

Nálunk azóta van, hogy a bölcsit megkezdtük. Itthon jó, otthagyom, had "vergődjön", de a boltban meg sül a fejem, hogy mit gondolhatnak rólunk. Aztán továbblépek, azt hisz mindenki amit akar. Ma nálam is elszakadt a cérna, szőrnyű állapotok uralkodnak :)

SZóval választ nem tudok, de együtt érzek, sőt mi több ugyanazt csinálom mint Te (és sztem sokan mások), várom hogy vége legyen ennek a korszaknak! Fel a fejjel. Legyél nyugodt-nekem nem mindig sikerül.

szia, az enyém 21 hónapos kislány, hát, mikor indulni kellene a boltban, ahol van beülős kisautó meg ráülős csacsi is, akkor igen nagy ogndok szoktak adódni. egyelőre annyi, hogy a kisasszony mintha meg se hallaná, ha mondom, lssan menni, kell, max. rávágja, hogy nem! akkor várok egy kicsit, és utána mondom, na most gyere, még nyomd meg a gombot, aztán megyünk, vagy simogasd meg a csacsit, aztán megyünk. akkor megint vagy néma csend vagy: nem! egészen a közelmúltig bevált, ha ilyenkor fogtam és azt mondtam neki, hogy tudod édeske, szóltam, hogy ez z utolsó, az utolsó meg az utolsó, nem az utolsó előtti. ezt nem tudom miért, viccesnek találta, és nevetgélt rajta. na most már nem nevetgél.... ált. ilyenkor visít. én nyugodt hangon elmondom neki ugyanazt a mantrát, hogy az utolsó az utolsó stb. nem törődök a visítással. abbahagyja pár mp. alatt. közben felvillantok neki más érdekes dolgot, amit majd csinálni fogunk, hogy eltereljem a figyelmét, vagy bejön, vagy nem. vagy néha az is bejön, ha azt mondom, jó, te maradhatsz, de anya megy, majd gyere utánam, ha meguntad. akkor ált. jön ész nélkül (nagyon anyás). ha semmi se válik be, és mégis visít....hát tudod mit, visítson, az a dolga, ilyen korban! mi is ezt tettük, csak már nem emlékszünk rá hálistennek). :) az, hogy ki mit gondol, magasról letojom, tudod miért? mert aki azt gondolja, hogy emiatt szar vagy, annak sose volt gyereke. és mint iylen, ebben a véleméyne semmit sem számít. akienk meg volt , az pontosan tudja, hogy ezt nem lehet kikerülni, ui. életkori sajátosság. akkor kell kétségbeesni, ha nincs hiszti, az a fura, ilyen korú gyereknél. a recept, a következetesség, nyugalom.....

azt amúgy nemtartom helyesnek, ha mondjuk a boltban elkezdi a műsort, aztán hazamenés és berakni szobájába büntiből. ui. sajnos ő már ekkor nem fogja tudni összekapcsolni azt, hogy ez a boltbeli hiszti miatt történt. azonnali retorzió kell. és ezt sztem elég annyival "jutalmazni" hogy nem veszünk tudomást a hisztiről és elvisszük a helyszínről,. mert ez nem olyan dolog, amikor pl a 3-4 éves direkt rosszaságból csinál vmit, és utána emlékszik, miért kapta a büntit. ez nem direkt rosszaság. a természetükben van ennyi idősen, hogy önállósodjanak, érvényesítsék a saját akaratukat. ez az én akarom! enyém! korszaka, és amennyire fárasztó, annyira normális dolog. nem büntetni kell alapvetően, hanem irányt mutatni és kordában tartani. legkevésbé kiabálással, veréssel és fenyegetéssel lehet. jobban a jó magaviselet dicséretével, buzdítással, sikerélmény biztosításával lehet. rövid távon ez a fárasztóbb, hosszú távon meg a kifizetődőbb módszer.

sok türelmet mindekinek a hasonló korú gyerekéhez! :))

Ne aggódjatok, mert én még nem láttam olyan gyereket, amelyik ne csinálta volna ezt. Ez normális fejlődési folyamat része, éled az öntudata, akarata.

Két dolgot tehetsz: otthagyod, vagy elcipeled onnan.

A legjobb talán kirángatni ebből a helyzetből, majd elterelni a figyelmét. De én is álltam már a hóban az úttest közepén, ahol ott fetrengett az úttesten a gyerekem, én meg vártam, hogy elmúljon nála a dolog... Nem mondom, páran megnéztek, de nem zavart, szépen kivártam a végét. Mindig nekik se lehet igazuk :-) (ő épp cipeltetni akarta magát, ezért nem vehettem fel, hogy kivigyem a helyzetből...)

3 gyerekes

Kisebb "roham" esetén le szoktam hajolni hozzá, megfogom a vállát és mondom neki, hogy hagyja abba a hisztit, mondja el mit szeretne. ha már nem ordít,ha tudom teljesítem ha nem elmondom miért nem lehet...Nagyobb hiszti esetén elcipelem ahol nem okoz semmiben kárt és megvárom amíg abbahagyja. Itthon megmondom, hogy kimegyek ha abbahagyta jöjjön utánnam. Ekkor pánik van mostanában, kiabálja, hogy anya ne menj el. Ha megkérdezem, hogy akkor abbahagyod általában nem a válasz. Végül ott kell hagynom, kimegyek a másik szobába, de valahogy ettől szegény nagyon megijed.

Nem biztos, hogy ezek hatékony módszerek, de egy dolog biztos. Minden gyerek hisztizik csak nem egyforma intenzitással. És ez nemcsak nevelés kérdése! Anyukám állítólag iszonyú hisztigép volt, pedig nehéz gyerekkora volt, kapott rendesen és rendszeresen, ő mindig csak sokadig volt a rangsorban a nagyanyám szemében, elkényeztetésről szó sem volt. Engem elkényeztettek, mégsem voltam kimondottan hisztisgép.