3,5 éves "elromlott" gyerek nevelése?

19-es: azért, mert MÁS agypályák kellenek a tanuláshoz, és megint mások az absztrakt dolgok áttekintéséhez, az idő érzékeléséhez, stb.

Csak, hogy tudd: MINDEN országban így van ez.

Szívesen.

Kedves kérdező, bár csak az első hat hozzászólást olvastam el (már abból rengeteget tudnál okulni), én a helyedben örülnék, hogy te pont nem trollokat és pont nem tinik válaszát, pont nem hozzád hasonlóan elgondolás nélkül nevelők válaszát fogtad ki. Tényleg jóindulatból mondom.

Lehet, hogy van az első hat válaszadó között hivatásos, ahogy én (is) az vagyok, csak ezt nem mindig jelezzük. De a lényeg, hogy vannak laikus szülők között is hozzáértők, meg kevéssé jól nevelők is léteznek persze, mint láthatólag te, amit csak azért jelzek, mert a gyermeked érdekében javaslom, hogy szakirodalmat olvass (egyet értek a Mérei-Binét könyvajánlóval, én is szoktam).

És kérlek, drága jó anyuka, gyakorold odaadóbban a szeretet nyújtását ezentúl -ami persze NEM elkényeztetésről szól, de nem is merev és rideg "büntetősdiről", és nem is liberalizmusról-, mert meglehetősen rideg, kissé érzéketlen, ráadásul végiggondolás nélküli a hozzáállásod a gyermekedhez egyelőre, ahogy látom,

de én bízom benned, kedves kérdező, hogy elkezdesz fejlődni mint leendő jó szülő. :)

Azonban, kérlek, figyelj oda a jó tanácsokra, mint pl az első hat válaszadóé, és gondold végig.

A reakciód szerint sajnos, mint ha a falhoz beszéltek volna a jóindulatú és hozzáértő kommentelők...

Persze semmit se kell készpénznek venni, de legalább vedd észre, amit írnak mások, és ne csak hajtogasd a magadét, drága jó anyuka... Köszönöm neked előre is. :)

Amit hozzáteszek kiegészítésül:

amire utalsz, hogy "előtte ami volt", minden bizonnyal a dackorszakra gondolsz. Nem szoktak "hisztikorszakról" beszélni, de sejtem, hogy erre utaltál.

Rég rossz, hogy a dackorszakban minden rendben volt vele -ez pont az a korszak, ahol a "jó gyerekség" nagyon rossz jel-, a legtöbb esetben annak a jele, hogy túlságosan bünteted és kissé rideg vagy vele, sajnos.

A dackorszakban fontos lett volna, hogy tudjon a kisgyermek ellenkezni, és NEM betörni kell, hanem hatékony megoldással a javára válni, az arany középutat meglelni.

Ehhez egy kis segítség - épp ma másoltam ki egy weboldalról a dackorszak kapcsán a következőket, szép összefoglaló, belinkelem, bár "ez a vonat már sajnos elment", már nem aktuális nálatok, csak ha ismét szülnél majd (bár még így is tanulságos és hasznos lehet számodra) :

[link]

Még valami, írta valaki az alábbiakat (idézem), amúgy ez valóban az egyik lehetséges ok, de azt már most látom, hogy a kedves anyukán múlnak elsősorban a gyermekével kapcsolatos problémák:

"Akkor lehet, hogy nem jön ki az óvónénivel, vagy valamelyik gyerek szekálja."

Tehát ez se kizárt, akár tetézheti a problémát. De egyébként is elég gyakori, hogy mivel egy oviban, bölcsiben sok a gyermek, kénytelen alkalmazkodni az ottani szabályokhoz minden gyerek (más kérdés, kinek mennyire sikerül), ez frusztrálja gyerekeket akkor is, ha elég jó a pedagógus, mert sajnos olyan sok gyerek között elkerülhetetlen némi feszkó. És otthon meg kitör a gyermekből ez a frusztráció.

Ez tetézheti.

De ettől függetlenül végigtárgyaltuk itt többen, hogy elsősorban neked kell változtatnod, kedves anyuka. :)

"Ilyen hülyeséget, hogy egy 3 évesenek nincs elég értelme megérteni a szidást."

Nagyon nem mindegy, milyen formában történik a szidás, kap-e magyarázatot a gyermek, mennyire konkrétan fogalmaz a szülő (mert úgy kellene ilyen pici gyermek felé), általánosságban milyen a szülő hozzáállása, sőt, érzelemvilága...

Sok tényezős tehát, hogy van e-e egyáltalán lehetősége megértenie a 3 évesnek a szidást, ezen felül a kortex (agykéreg) gátlásai még nem alakultak kik kellően, ezért az impulzivitása MINDEN 3 évesnek és kisebbnek, és a figyelemtartási nehézségeik.

Egyébként meg NEM szidni kell -ahogy a kedves és hozzáértő 69%-os is említi-, hanem határozottnak, következetesnek, szeretettelinek lenni, és elmagyarázni a kisgyermeknek, hogy mit tett, sőt, előtte rákérdezni, hogy mit vél a saját cselekedetéről, hogy rá tudjuk vezetni. :)

(Egyébként a 69%-os ezt szépen össze is foglalta már, csak kiegészítettem.)

Mi nem jutottunk el oda hogy okollel hatba verjen, soha nem verekedett.

Konzekvens, tudatos, vegiggondolt neveles az elso pillanattol kezdve, nem pedig ad hoc reakciok a kulonfele szituaciokra ahogy-esik ugy puffan alapon. Kovetkezetesseg, azaz ugyanabban a szituacioban ugyanugy reagalunk, elore lefektetett szabalyok, hitelesseg!! szigoru napirend, pozitiv megerosites es persze sok-sok szeretet, es a gyerek igenyeinek maximalis figyelembevetele.

Igy eleve ki sem alakulnak a rossz szokasok, amiket aztan ketsegbeesetten akarnank korrigalni.

"pofon és büntetés"

22,23,24 vagyok. Látod, amit most idéztem tőled, kedves kérdező, többek között erről beszéltem, hogy ez se stimmel... Hányan elmondtuk ennél a kérdésednél, hogy miben hibázol, még mindig nem gondoltam végig, csak kötöd az ebet a karóhoz...

Többen, többféle megközelítésben elmondtuk itt neked, mit javaslunk, valamint hogy mit NEM javaslunk és miért.

Se ütést (pofont se), és általában véve büntetést se javaslunk, bár ugye ki mit ért büntetés alatt, ha határesetről (pl ignorálásról) van szó.

Én szoktam ignorálni, de csak ritkán, mértékkel, és csak nagyon indokolt esetben.

A dackorszakos linket meg javaslom elolvasni. :)

(Azért linkeltem tehát, hogy ne kelljen mindig gépelnem, hanem olykor csak másolnom, szöveget belinkelnem, de alapvetően hasonló a meglátásom ahhoz, amit belinkeltem a dackorszakról a hozzászólásom végén.)

(Egyébként dackorszakban olyan értelemben nem működik harmonikusan hosszú távon a kompromisszum, ha adott helyzetekre értetted esetleg.)