1,5 eves kisfiam elviselhetelen. Eddig alom gyerek volt, ez mar a dackorszak?

Sír vagy hisztizik, mert nem ugyanaz a kettő.

Lehet épp rossz napja van :(

Vidd ki, szaladgáljatok egy nagyot, hogy elfáradjon, aztán szusszanj egyet és játszatok, nevessetek együtt!

Akkor a te gyereked még a jobbik eset. Nekem volt hogy a bolt közepén kezdte el a hisztit és vágta földhöz magát. Na meg kimart es kicibáltam a hajam mior kivittem mint egy krumpliszsákot mert akkor ott befejeztem a vasárlást vele. A kocsiba a fél utat végig üvöltötte mint egy malac akit vágnak. Gondolhatod milyen idegállapotba voltam.

Akkor kapott egyet mert már 1,5 órája csinálta a hülyeséget és ott betelt a poharam.

Nem szóltam majdnem végig hozzá a maradék napból.

Ez volt a ledurvább amit csinált. Mostmár jobb de több mint 6 hónapig ment ez semmi nem jó.

Idegörlő! Olyan voltam mint egy zombi.

Nagyon sok türelem kell ilyenkor! Meg ha megoldható akkor valami segitség.

Hat lehet hogy sima hiszti de en mindig igyekszem arra gondolni amikor ilyesmi van mint amit leirtal a peldadban hogy valamit szeretne csak nem tudja elmondani, nem erted hogy mit. Eleg frusztralo lehet. Szoval en vegigprobalok mindnet aztan ha semmi sem

jon be akkor ezvan... De sokszor erzem hogy tenyleg valami konkret kivansaga lenne es emiatt problemazik. Az en fiam is masfel eves, hasonloak vannak vele is.

Amugy mit jelent hogy egesz nap? Csak viszonyitasi alapnak, neha en is elegge kivagyok.

Megegy, az evessel kapcsolatos hiszti meg olyan is lehet hogy ehes, szeretne enni de mondjuk faj a foga es ezert kellemetlen.

Igen, másfél évesen még simán benne van, h nem tudja kifejezni magát, és ez dühíti. Viszont ez a kérek enni, mégse kérek enni, na ez ilyen dacos dolognak tűnik nekem (már persze tényleg, ha nem a foga jön/torka fáj). A kétéves dackorszakos a következőket játszotta a múlt héten (többek között): inni kért, almalevet, kiöntöm az almalevet, mondom, h itt van. Sivalkodás, nem almalé, víz! VÍÍÍÍZ. De mondom almalevet kértél, de akkor megiszom, kapsz vizet. Neeeeem, almaléhéhéhé. Zöld pohárba, nem abba, a kékbe. Kérek almát, nem kérek, körtét, kérek, ez nem körte. De, mondom körte. Akkor almát kérek. Bussal menjünk, mégse, inkább villamossal, de nem mert metróval. A pizsamát kérem, de mégis a mackónadrágot. Virslit csinálj, nem kérem, vidd innen.

EZ ment nonstop, egy héten keresztül, ráadásul ez még a kommunikáció értelmesebbik része volt, amikor nem kapásból magas c-n kezdte, hanem legalább kb értettem, mit akar. Vagy nem akar. Szóval a másféléves kori ehhez képest nálunk kutyafüle volt :D

De ha igaz, még mindig mázli ahhoz képest, amit fentebb írtak, mert legalább máshol, ha nem itthon van, tud viselkedni. Itthon meg max rám hívják a gyámügyet a szomszédok, h biztos szíjjal verem a gyereket, amennyit visít. Mondjuk, h lekopogjam, erre a hétre visszatért az én rendes fiam, és max napi egy hiszti volt, az is gyorsan lement...

Amit lehet tenni, az kábé az, amit írtak, hogy ha nem tudja kifejezni magát, akkor próbálod kisakkozni, h mit szeretne. Ha semmi nem jó, akkor meg a le**arom tabletta (magnézium nekem), mert akkor tényleg meg kell várni, hogy befejezze. Legalábbis, a másféléves korinál nekem az jött be. Az más kérdés, h most a durva dacolásnál semmi, ismétlem semmi nem vált be. Ha figyelmen kívül hagytam, akkor amit ért dobált, földhöz vágta magát, taknya-nyála egybefolyt. Próbáltam azt is, h megölelem, megszeretgetem, úgy rúgott fejbe, hogy a macksának is tátva maradt a szája. Megverni nem fogom, nem hiszem, h működne. A következő ötletem még az lett volna, h berakom a zuhany alá, de ha megfázik, akkor meg ápolhatom is...

Ilyenkor jelenik meg az éntudat, kezd öntudatra ébredni ebben az 1-2 évben a kisgyermek. Rájön, hogy a világ dolgai külön is érzékelhetőek, megsejti, hogy van saját identitása is, nem tartozik együvé anyukájával. A dac egy kezdetleges eszköz az én-határok keresésére, ilyen pici korban ez természetes.

Tudom, nehéz, de próbáld viccesen felfogni. :) Persze egyúttal felelősségteljesen. Vigyázz a picurodra. Amúgy sokszor segít, ha tényleg jó szívvel, játékosan olykor egy picit utánzod, amit csinál - de tényleg NE megszégyenítve! :) Hanem pl mond te is olykor, eljátszva, hogy "neeem, akkkóóó sem!!! ;)"

Sok kisgyermek egy idő után nevetni kezd a saját hiszitjén. ;) És mindenki jól járt: ő kiélte egy darabig ezt az én-kereső, -és tegyük hozzá, sajnos lelkileg nekik fájdalmas- hisztériáját, de sikeresen ki is mászott ebből az érzelemből. (Aztán majd kezdi elölről, szóval nem annyira könnyű, de pl ilyen módon könnyebbé tehető a folyamat mindenki számára.)

Muszáj megélnie.