"hiszti"kezeléssel kapcsolatban valami jó ötlet? Mostanában kicsit el vagyok keseredve.

Köszönöm a tanácsaitokat!:)

Ma elvittük délelőtt a csekkeket befizetni és ott sem tudott megmaradni mellettem, menni akart kifelé, szóval kénytelen voltam ölbe venni. Aztán hazafelé gondoltam másfelé megyünk haza és akkor hátha jön a lábán. Mivel a postán ölbe vettem, ezért már utána kint nem akarta, hogy letegyem. Szerencsémre odarepült 3 galamb a járdára és azzal el tudtam vonni a figyelmét, szaladgált utánuk stb :) Azt hittem sínen leszek innentől :) Na még akkor elmentünk hinta-palintázni, na de utána már ahogy onnan kivettem szintén nem akarta hogy letegyem és ölbe kellett hazahoznom. Közben kb 5x próbáltam letenni :D de nem ment...a végére már ahogyan a második válaszoló írta agyfszt kaptam :D ez a szó lebegett az én fejemben is :) Az uccsó métereken már csak szinte vonszoltam szegényt magammal, a lépcsőházban meg már a földre is letettem és ott hisztizett. Alig vártam, hogy beérjünk a lakásba. És tudom, hogy gáz, de a testem minden porcikája azt kívánta volna, hogy jól verjem el a fenekét :D De nem bántottam...viszont ahogy beértünk utána azért csak kijött belőlem is a kiabálás...

Aztán mint akit elvágtak abbahagyta. Szerintem megszeppent, mert nem szokta meg hogy ez van...nem látott még ilyen idegesnek. Persze van hogy felemelem a hangom máskor is, de szerintem most kifejezetten látta, hogy mérges vagyok. Elég volt csak egy mondatot szólnom...utána én is csöndben maradtam az idegességtől. Aztán leöltöztettem, és úgy játszott mint a kisangyal. Tuti érezte, hogy mérges vagyok.

A lényeg, hogy az otthoni hisztikkel nem is lenne gondom, mert azt tudom kezelni vagy legalábbis könnyebb, mint a kintit. Mert jelenleg ha ugyanazt a módszert választom mint otthon...hagyom hogy kihisztizze magából, aztán megnyugtatom...annak is az a vége hogy ölbe veszem. Szóval a lenti dolgot sem fogom megúszni anélkül, hogy ne vegyem fel. És még ezzel talán nem is lenne probléma, a baj az, hogy utána már nem tudom letenni és akkor egész úton akárhányszor megpróbálom letenni akkor mindig ez lesz? mert most kb ez van.

Az elterelés nála nem jön be sajnos, még jobban felidegesíti magát, kivéve ha nem ilyen nagyon kirívó dolgok, mint pl. a galambok, de mikor olyan állapotában van, akkor semmi. Utánozással már itthon próbálkoztam, az szintén csak akkor jön be ha az elején vagyunk. A meglepődés sztem ma megtörtént, mert a hangomtól úgy meglepődhetett, hogy abbahagyta :) de ez sem jön be mindig.

Apa téma. Ezzel úgy vagyok, hogy a csapból is az folyik, hogy anya csak egy van és hogy az anya a gyerek számára a minden. Ami egy részről érthető is, de szerintem apa is csak egy van. Legalábbis tartom ugyanolyan fontosnak, hogy jelen legyen a gyerek életében, mint az anya. Nálunk szerencsére ezzel nincs gond, még ha férjem sokat dolgozik is, ha itthon van minőségi időt azért tölt a gyerekkel. Sok mindent megbeszélünk együtt, hogy mit hogy és bízom benne és ez lényeges. Tudom, hogy ha el kell mennem valahová, akkor biztonsággal nyugodt szívvel ráhagyhatom.

Egyébként ne nevessetek ki, de jelenleg pont ilyen jellegű tanulmányokat folytatok.(mindig a kertész kertje a legelhanyagoltabb, az ablakos ablaka a leggázabb, meg a tetőfedő tetője :D szóval ez már csak ilyen :) ) Tehát akár én is el tudom látni magam tanáccsal és tudom kívülről látni a helyzetet, csak mindenki tudja hogy más az elmélet és más a gyakorlat. Nekem konkrét szülői tapasztalatokra van szükségem...és nem csak konkrétan hiszti kezeléssel kapcsolatban, mert az otthoni körülmények között megy.

Az nagyobb fejfájást okoz, hogy kezeljem ezt idegen környezetben...például ott a postán ha levágja magát földre nem tudom megtenni, hogy ráordítok...

Ha hagyom hogy kihisztizze magát, mint otthon, akkor meg megszólnak, hogy miért nem veszem fel azt a gyereket...szerintem sok szülőt ez befolyásol.

Csak éppen nem mindegy, hogy a hiszti után megkapja.e amit akar.

Nekem azzal van gondom, hogy ha ölbe akar jönni a hazafelé sétánál akkor vegyem ölbe vagy sem.

Anyukám szerint addigra elfárad...sok a cucc, kabát, sapka, csizma, kimelegszik, elfárad és lehet azért akar ölbe jönni. Nem mondom, hogy nincs benne igazság...de ez már megszokás is nála.

Arra figyelünk, hogy ha hiszti is van, akkor se kapja meg azt amit akar és ne legyen utána jutalommal elterelve a dolog. Szóval sokszor megérti ő ha valamit nem szabad...10 esetből 8szor biztos. De amikor nem, akkor idáig elmegy és teljes önkívület. És ez a hazafelé ölben akarok lenni ez pont ilyen téma. Csak nekem hosszútávon nem bírja a karom :D

Köszönöm, hogy te is írtál kedves "auti kisfiú anyukája" :) Mert kérdeztem én már kifejezetten ezzel kapcsolatban is itt a gyakorin, hogy kiknél mik voltak a gyanús jelek. De ugye annyira széles spektrumú ez a dolog, hogy nem mindenkinél egyforma "tünetek" jönnek elő. Én kb 2 hónappal ezelőtt olvasgattam erről többet és akkor nagyon sok olyan dolog volt, ami igaz volt rá, de azért ellene is szólt több minden. Azóta változott a helyzet, mert már legalább a szemünkbe néz és keresi a kontaktot, de például amellett hogy ennyire a megszokottság híve, sokszor olyan mintha nem szeretné, hogy hozzá érjünk. Kocsiban ha utazunk löki el a kezemet ha hozzáérek és itthon is sokszor van ez. Nem csak az enyémet, apáét is. De csókolkázni azt bezzeg szeret :) De azt is csak akkor amikor ő akarja. Ha jön hozzánk valaki, olyan mintha frusztrált lenne, akkor is ha ismerős, egy darabig elviseli, de aztán mintha már zavarná a jelenléte. Közömbös másokkal, gyerekek sem nagyon érdeklik. Játszótéren nem fél másoktól, mert szívesen megy oda ahol mások vannak, de nagyon megfigyelő és úgy egyébként nem keresi a társaságukat. Szóval ilyen téren is fura nekem kicsit.

Motorozás...Hát nyáron nagy téma volt...nagyon ügyesen hajtja, semmi gond nincs ezzel, csak aztán mikor bejött a nagy kabát és megunta már a motorozást, akkor cipelhettem őt is az ölemben haza meg a motort is :D