Milyen gyerekekre mondkatok, hogy elkenyeztetett? Ez elkenyeztetesnek szamit?

Szerintem attól még nem elkényeztetett egy gyerek, mert éppenséggel lehet sok rokona akik sok játékot vesznek. Nálunk nem túl nagy a család de durván odateszik magukat ajándékozáskor így elég sok játéka van a gyerekeimnek.

Szerintem az, hogy elkényeztetett az a viselkedésben nyilvánulhat inkább meg. Pl, hogy állandóan elégedetlen a gyerek, nem örül az ajándékoknak, mindig más elvárásai vannak, elvárja mindenhol, hogy a szülei ugorjanak az első nyikkanásra, ha valamit nem kap meg azonnal akkor brutál hisztit rendez stb... Nekem ezek jutnak eszembe az elkényeztetettről.

Olyan nincs, hogy ne lehessen szamara uj jatekot venni.

Nyilvan ez nem is helyes, ha mar semmi nem erdekli, ezert.

Részben ez is. Anyagi értelemben is el lehet kényeztetni egy gyereket. Megszokja, hogy mindent megkap, akár használni fogja később, akár nem.

Azt nekem senki se fogja beadni, hogy ha a gyereknek van 127 játéka, akkor játszik is mindegyikkel! Pont az ilyen gyerekek szoktak két percenként rohangálni a szüleikhez, hogy unatkoznak, és nem találják fel magukat.

Pl. ismerős gyereke abszolút el van kényeztetve, minden téren a popija ki van nyalva. Azt eszik, amit akar, ha az nutellás kenyér egy hónapig, akkor azt. Még öt évesen is cipelik a fenekét, mert fél méter séta után kitalálja, hogy fáradt. Tavaly két kutyát kapott, mindkettőt megunta idővel, és lepasszolták. Most kapott két tengerimalacot, az egyik elpusztult, a másikat mi fogadtuk be.

Náluk is az van, hogy még csak öt éves, de már nem tudnak neki mit venni karácsonyra. Ugráló asztal van a szobában (az a jó nagy, 45 ezres), mindenhol játékok, ruhák (természetesen CSAK márkás), mesekönyvek, stb. Tavaly tabletet kapott karácsonyra, mert az apjáén szokott néha játszani. Most hetek óta azon kattog az anyuka, hogy mit fognak neki venni, és akármit mondtunk, "az már van neki".

Szóval nem tudom azt mondani, hogy összefüggés a túl sok játék, és az elkényeztetés között.

A másik lehetőség, hogy a szülők ezzel kompenzálják azt, hogy nem tudnak vele eleget foglalkozni. Kap valami drágát, hogy érezze, hogy szeretik, de arra nincs idő, hogy mesét olvassanak, elmenjenek kirándulni, vagy leüljenek vele legózni a szőnyegre. Ezek a gyerekek egyszerre lesznek elkényeztetve, és elhanyagolva. Anyagi helyzettől függetlenül.

És akkor ilyen családokban nő fel az a gyerek, aki tombol, ha nem kapja meg a kinézett okostelefont vagy 60 ezres sportcipőt, mert akkor érzi csak, hogy szeretik, ha kap valami drágát.

Szerintem nem mondható elkényesztetettnek. Az nagyon jó, hogy együtt játszatok és élvezi - az enyéim sem szerettek egy ideig a "kész" játékokkal játszani, sokkal jobban érdekelték amit mi magunk készítettünk gurigákból, párnákból...stb.

Ha úgy gondolod hogy nem játszana játékokkal amit az ünnepre kap (persze a rokonok miatt akkor is kell vmi játék a fa alá), de mi pl. élményt szoktunk ajándékozni - koncert, játszóház, esetleg fürdőbelépő, élménypark, bábszínház, aztán ott vannak még a könyvek, "okos"játékok - logikaiból van egy csomó ami fából van vagy a feladatlapok. Mennyi idős?

A kérdésnél maradva - szerintem az az elkényesztetett gyerek aki ahelyett hogy időt és energiát szánnának rá - kap egy új játékot és aznapra le van "tudva" a gyerek, emellett követelőzik és nem tisztel sem élőlényt, sem tárgyat - mert úgyis kap másikat.

Kb.3 évesek voltak az enyéim amikor elkezdtek igazából játszani a játékokkal, addig csak kirakat, dekoráció volt a szobában a rengeteg játék

Mint ahogy többen is leírták, nem feltétlenül van elkényeztetve az ilyen gyerek. Sőt, az utolsó hozzászólásod alapján nekem inkább az jön le, hogy próbáltátok felkelteni különböző játékokkal a figyelmét.

Mit szólnál mondjuk egy komolyabb barkácskészlethez, ha ilyesmit szeret? Vagy élményajándék? Ha a felsorolt játékokat szereti, az azt is jelentheti, jobban szeret társaságban szórakozni, s ehhez nincs szülsége tárgyra.

Őszintén szólva még nem is mondtam ezt egy gyerekre sem, számomra ez egy elavult kifejezés, aminek nincs pontos jelentése, mindenki mást ért alatta, van, aki már arra is ezt mondja, ha egy pár napos kisbaba egész nap az anyuka testén, karjában van, stb.

Ha muszáj lenne mondanom, akkor olyan gyerekre mondanám, akit a szülei nem készítenek fel a nehézségekre és azok megoldására, mert minden akadályt elgördítenek az útjából. Ide tartozhat az is, hogy még csak várnia sem kell, és máris teljesülnek a kívánságai, de az is, ha egyáltalán nem kell segítenie otthon, így 18-20 évesen a kollégiumban sem tudja ellátni magát, nem tud csekket befizetni, mosógépet használni, stb. Kisgyerek esetében pl. a játszótéren az anyuka intézi el a gyerek helyett a csip-csup konfliktusokat, még arra sem kap esélyt, hogy egyszer leessen a mászóka alsó fokáról, stb.

Nocsak egyre több szülő jön rá, hogy nem a játékszer (anyagi, kézzelfogható), hanem a játékfolyamat (pl bújócskázás) a fontosabb kisgyermekkorban. :)

Egyébként az ingerszegény játékszer (lásd: az általad említett kisgyermek IS szívesebben játszik pl fakockákkal, mint csili-vili kütyükkel) elengedhetetlen ahhoz kicsi korban, hogy a világról szerzett benyomásait el tudja helyezni saját magában, fantáziáját rávetítve fel tudja dolgozni azt, megérteni, magáévá tenni - ez a fejlődéséhez nélkülözhetetlen. Míg a mozgókép, meg az inger dús játék blokkolja ebben, főleg 7-8 éves korig.