Szorong és pánikrohamok gyötrik a kislányomat! Novemberben lesz 6 éves! SEGÍTSÉG! :' ( Valakinek tapasztalatok?

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__kisgye..

Ez fent egy korábbi kérdésem, itt még nem tudtuk mi a baj.

Küzdünk nap mint nap ezzel a dologgal. Fel nem tudom fogni, hogy egy ilyen pici léleknél ez hogy alakulhatott ki!!?? Én voltam régen pánikbeteg 18-21 évesen, de kijöttem belőle, meggyógyultam, nekem egy nagy trauma váltotta ki, de hogy lehet ez egy ilyen kicsi gyermeknél? Enni sem akar, ezzel kezdődött az egész, és retteg és fél az óvodától, nem értem, mert az első években semmi gondja nem volt az oviban. Az óvónők szerint nem bántja senki, nincsenek problémák. 3x volt már kórházban infúzión a nem evése miatt. Próbálom higgadtan kezelni a helyzetet, nem esek pánikba, amikor ő épp pánikol, de összetörik a szívem minden rohamánál belül, mert tudom mit él át... :( Felkerestük az egyik legjobb pszichológus magánrendelését Budapesten, rengetek vélemény szerint ő a legjobb, és csodákat tett gyermekekkel, a lányom most hozzá jár, közben én itthon stabilizálom az állapotát, mindent megteszek! Stabilan, határozottan, és nyugtatóan kezelem a helyzetét, mert nem tehetek mást. Tegnap azt mondta nekem, hogy én vagyok a világ legnyugtatóbb anyukája! :) Mindene megvan a lányomnak, semmiben nem szenved hiányt, csodás szobácskája van, játékai, mindene megvan! Óriási szeretetben él, nincs balhé, veszekedés, verekedés! Az édesapjával/férjemmel együtt vagyunk szeretetben, és köztünk sincs gond. Ami néha konfliktust eredményez az az, hogy a szüleimmel élünk, de ezen is igyekszünk felülkerekedni, a mamája imádja, a papája is! Stabil, boldog gyermeknek kellene lennie, de mégsem az! Az egy dolog, hogy én hogy látom a világunkat, de ezek szerint nem minden úgy van, ahogy én gondolom, vagy látom. Szeretném tudni mi történt, vagy mi az, ami ennyire kikészíti, vagy ez lehet örökletes? De akkor is! Az ISTEN ÁLDJA MEG ilyen fiatalon??? Annyira szenvedek miatta, ezt az érzést senkinek nem kívánom, annyira fáj, az életemet adnám az ő lelkének épségéért, és boldogságáért, de az is kevés úgy érzem... :( Mitől van ez az egész???? Mi történik? (ui: A pszichológus megkérdezte tőle, hogy mi az álma, amire vágyik, nem játékra, hanem más dologra, erre a lányom azt válaszolta, hogy az az álma, hogy az óvónők normálisan viselkedjenek vele?) Ismerem mindkét óvónőt, de már elbizonytalanodtam! Bántja őt valaki??? Vagy mi történik? Elnézést, hogy ilyen hosszúra sikerült a kérdésem... :(