Normális az, ha én nem tartok minden gyereket szépnek és nem tudnám más gyerekét szeretni, talán majd a sajátomat sem?
A probléma az, hogy néha meglátok egy-egy gyereket és elmegy a kedvem tőlük. Néha úgy vagyok, hogy szeretnék, néha meg nem. Folyton azon filózok, ha nekem gyerekem lesz és úgy fog viselkedni, ahogy sok hisztis, nem fogok-e neki ártani. Nekem sajnos nem tanították meg, hogyan kellene egy gyerekkel pontosan bánni. Nem volt a családban gyerek, még soha nem tartottam a 28 év alatt csecsemőt a kezemben. Nem tudom, hogy tudnám-e szeretni és lehet, hogy a nevelési módszeremmel meggyűlöltetem magam.
Egy szóval félek, hogy olyan leszek, mint én egy családtagommal. Éppen csak elviselem a közelségét, huzamosabb ideig már menekülök előle.
Nyugi, senki nem úgy száll ki a családi fészekből, hogy tudja, hogy pontosan hogyan kell bánni a gyerekekkel. Még azok se, akiknél volt gyerek, akár több gyerek a családban. Azok is követnek el hibákat, ők sem tudnak mindent,talán csak 1-2 dologgal többet, mint az olyanok, mint te.
A saját gyereked szeretni fogod (legalább is remélhetőleg). És sokan vannak olyanok is, hogy a saját gyerekét imádja, a többi meg hidegen hagyja.
A hiszti pedig az önkifejezés a gyerek számára, neked kell majd megtanítanod, hogyan kezelje a helyzeteket, de ez sem egyik pillanatról a másikra fog menni neki. Én van, hogy örülök, hogy hisztizik a fiam, mert abból látom, hogy akaratos, kitartó, nem az a berakom a sarokba és ott marad gyerek (most 15 hónapos).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!