Mit kell csinálni, mire tanítsam, hogyan reagáljam, ha bölcsiben harapják a gyermekem, nem gyengén?

Mindenkepp szolj megint, kicdit erelyesebben..igen, a 2evesek van hogy elveszik egymastol s jatekot, es? Nagxon szemét, hogy még a te gyerekedet hibáztatja..hát most tanulják ezt meg, hogy enyém-tied, es ez a gondozónő dolga, hogy a gyerekek ezt ne ökölharccal, harapassal oldják meg, hanem amennyire lehet kultúráltan...

Az ember elhiszi, hogy nem tudnak mindrn pillanatban résen lenni, de ha rendszeres,,en tuti szolnék, nalunk is volt ilyen, es azt a kuslanyt akkor sajnos kulon kellett tenni, meg fokozottan figyelni rá...

Pont múltkor beszélgettem a gondozókkal, hogy a gyerekek közötti nézeteltéréseknél mi a protokoll.

Mondta, hogy amíg nincs fizikai erőszak, addig megfigyelik őket, esetleg, ha nagyon kiborul az egyik, akkor őt vigasztalják, a másikat pedig rábeszélik, hogy adja oda az elvett játékot.

De amint fizikai erőszak merül fel, azonnal közbelépnek, az agresszort leszidják, elmagyarázzák, hogy miért rossz, amit tett és elkülönítik őket.

Szerintem jól is csinálják, mert egyrészt hagyják, hogy tanuljanak némi konfliktuskezelést a gyerekek, viszont meghúzzák a határt, hogy milyen eszközökkel tehetik ezt meg. Kiabálni szabad, ütni nem. Illetve biztatják őket, hogy (ha már tud beszélni), fejezzék ki az érzéseiket. Én is hallottam már olyan vitát bent a gyerekek között, ahol a csúcsponton az egyik sírva kiabálta a másiknak, hogy "most nagyon mérges vagyok rád, mindig elveszed a cicámat és sírok miatta". Legnagyobb meglepetésemre a válasz az volt, hogy "ne sírj, visszaadom, semmi baj" és megsimogatta a síró gyereket.

Nálunk is úgy van, ahogy a hármas írja. A szülőknek csak akkor szólnak, ha feltétlenül szükséges, egyébként megoldják házon belül. Abban biztos vagyok, hogy a harapós fél anyukájának elmondták.

Egyszer az én kisfiam is megharapott valakit elég csúnyán. Elmondták az óvónők, hazamentük és itthon leültünk megbeszélni, hogy ilyet miért nem szabad. Azóta se volt ilyen. Én megkerestem az anyukát az oviban, és bocsánatot kértem tőle, úgy éreztem ez alap. Nem haragudott egyáltalán. Ilyen van sajnos. Gyerekek.

A vezetőnek mindenképp, hisz ez nem az első ilyen, és nem is a második. de én nagyon finoman beszélnék a szülővel is, hogy tud e róla, mert ez ugye lehet annak a kisgyereknek is szorongás, vagy bármi, nem bírja a bölcsit..

Nálunk is olyan az óvónő, ha megkérdem mi volt: Ó, anyuka minden rendben volt..a lányom meg ontja az infót, és a sok történést, folyik belőle mint a csapból...:-(

de egy bölcsis még el se tudja mondani..:-(