Mártírszerepű lesz a gyermekem? én csinálok valamit rosszul, vagy ez ilyen míg kicsik?

Én nem vagyok az a karakán típus, inkább néha hiszékeny, kicsit önállótlan, stb. Gondolom neveltetés miatt mert kisgyermekként eléggé keményen neveltek, nem hagytak érvényesülni, sok volt a tiltás, stb

Eddig mindent elkerültem, ami szerintem nevelési hiba lehet, figyelembe veszem mit szeretne a gyermek, akkor is, ha rohanásban vagyunk, nem az a tekintélyparancsolo szülő vagyok akitől félnie kell a gyermeknek, hanem motiválással, trükkökkel probálom terelgetni. Nagyon nem szeretném, ha átvenné a habitusom, mert hátrány az életben.

Most 26 hónapos, és nagyon jólelkű, kicsi kora óta segít másoknak(kisebb gyermek szájába adja a cumit magától) vagy átölelve próbál barátkozni, stb, de feltűnt sok más kisgyermek is hasonló, így vártam egyszercsak kinövi(nemigen tetszik másoknak ha ölelgetik stb gondoltam majd megtanulja a társadalmi érintkezést)

De hétvégén a játszótéren történtek nem hagynak nyugodni.általában nagyobbak vannak ott, akik között már megy a birtoklás, vagy természetes szinte, hogy a kisebbeket nem veszik be.ez eddig érthető. De egy nagyobb gyermek kb 3 éves, megtámadta a gyermekem(dulakodás, ráncigálás, lökdösés) mert vele akart barátkozni, ill közvetlen volt.

Tiszta méregzsák volt a nagyobb, gyermekemnek rosszul esett és ami még soha nem fordult elő más gyerek miatt, tehetetlenségében elsírta magát. Ez is eddig oké, érthető.kisfiu apukája kérte hogy kérjen bocsánatot, gyermekem elfogadta, megértette, hogy most rá lett szólva a nagyobbra.

Csakhogy a gyermekemen látom, teljesen azt hiszi, helytelen volt a nagyobb magatartása, ésneki van igaza, őt a jogos sajnálni.akárkinek meséltem a sztorit, érti, és helyesli hogy őt most sajnálja mindenki.eszébe sem jut hogy tanulnia kellene magát megvédeni, vagy legalább nem mellre szívni a dolgot, mert hát ilyenek a nagyobbak.

És még egy.azt hiszi szeretettel minden elintézhető! Pedig az életben nem...és pedig ez már kapcsolt reflex nála.mert sokszor megenyhülök ha mérges voltam, ha pl át akar ölelni, kibékíteni.de az életben ha rosszat fog kapni, hiába minden kedveskedés....nem ezt a reakciot kéne tanulnia.probálom pedig azt is ha pl kiönt valamit szándékkal, hogy takarítsa fel es ugy lehet jóvá tenni a dolgokat, nem bújással.

De olvastam, hogy nagyon utánozzák az anyát és én amolyan "gyenge"anyuka vagyok.

Elkerülhető, hogy hasonlítson?lehet erős jellemű ezektől függetlenül majd a gyermekem később? Hogy most olyan, mint egy földre szállt angyal, lehet még belőle egy magáért kiállni tudó, vagy akit nem lehet becsapni típusu ember?