Mi a véleményetek az ilyen anyákról?

Akinek teher a gyerek, arról nem sok jót gondolok. :) Úgy gondolom, nem kötelező gyereket vállalni, de ha már tegyük fel besikerült és él, illene felnőni a feladathoz. Nem kéne úgy tenni, mintha a gyerek lenne a hibás azért, mert ő nem találja a boldogságát. Rossz helyen keresi.

De ezt nem keverném össze azokkal, akik vissza akarnak menni dolgozni. Köztük is nagyon sok kiváló anya van, ez nem ettől függ. Ismerek olyat, akinek teher a gyerek, mégsem dolgozik, mert a munka is teher neki.

Szerintem te csak félremagyarázod.

Az otthonlétből van elege, nem a gyerekből. Főleg ha valaki szereti a munkáját, akkor teljesen érthető, ha szeretné 3-4 év ücsörgés után újra hasznos része lenni a társadalomnak.

Vannak, akiknek teljes az élete főállású anyaként, és élete végéig nem csinálna mást, csak ennyit.

Ettől még többnyire ők is kénytelenek visszamenni dolgozni, ha a kicsi tanköteles korba lép. De ha már úgy is dolgozni kell, akkor jobb örömmel nekikezdeni. ;)

Én fél éves kora után bedolgoztam a cégemnek dolgokat itthonról. Végleg csak 2 éves korában mentem vissza, de csak mert itthoni munkát találtam, egyébként mentem volna korábban is. Van férjem, vannak nagymamák, létezik bölcsi. Sőt, léteznek MÁSHOL országok, ahol ez teljesen természetes. De fura ez, nem?

Nekem nem a gyerekem jelentett terhet, ő csodás, nem is a felnőttek hiánya, mert vannak barátaink, van férjem, stb. Hanem az, hogy szeretem a szakmámat, ezért tanultam, szeretek dolgozni.:) Isten bocsássa meg ezt nekem, mert Kérdező, te ugyan nem fogod.:D

Én ugyan azt gondolom, mint azokról, akiknek nincs igényük egyedüllétre a párkapcsolatukban, hanem folyton a párjukkal mennének csak valahova és le sem szakadnának róla. Én is voltam szerelmes, van gyerekem, de szükségem volt és van egyedül töltött időre is, amit nagymama és apuka nélkül nem tudok kivitelezni egy ideje, mióta a bébiszitter, akit megszokott a gyerekem, már nem él a városban. Jó bölcsit választottam, a lányom lassan 2 és fél éves, folyton csak a többi gyereken csüngene kb egy éve. Mindkettőnknek előnyére fog válni, hogy közösségbe kerül, én várom ezt az időszakot.

Szerintem lelkileg nem stimmel azokkal valami, akik 0-24ben igényelnének társaságot maguknak. Legyen ez akár gyerek, akár férj, akár barátnők.

Szerintem meg pont az ilyen emberek a képmutatók, mint te. Vagy egyáltalán van már gyereked? Ha nincs, akkor ne ítélkezz olyanról, amit még nem éltél át.

Magyarországon amúgy is hagyomány az ilyesmi, főleg a 3 éves GYES miatt. A nyugati országokban max fél év, de van ahol csak 6 hét amit fizet az állam, aztán vagy megy vissza dolgozni, vagy élnek a férfi keresetéből. A GYES-betegség viszont csak azokban az országokban ismert jelenség, ahol elvárt, hogy ilyen hosszú ideig otthon legyenek az anyák a gyerekkel.

Van, aki élvezi, és van, aki nem. Nem vagyunk egyformák. Nem gondolnám, hogy az, akinek nem okoz örömet, hogy 3, több gyerek esetén akár 5-6 évig otthon legyen a négy fal között, az rossz anya lenne. Mindenkinek vannak igényei, ilyen például az önkiteljesítés, hogy az ember érezze, hogy valami kreatívat, fontosat csinál.

Én egyszer voltam egy szociológus előadásán, ő mondta ki először ezt, hogy nálunk egy mekkora probléma, hogy a nőktől elvárt, hogy mosolyogjanak otthon évekig, kevés pénzből, egyedül egész nap, és ha nem teszik, jön a bírálat. A válások száma is ugrásszerűen megnő ebben az időszakban.

De gondold végig, mi a jobb a gyereknek:

-anya elmegy dolgozni, boldog, hazamegy, és vidáman játszik a gyerekkel 3-4 órát.

-anya egész nap otthon van a gyerekkel, frusztrált, ideges, napi 10 órában üvölt a gyerekkel.

A gyerek akkor boldog, ha az anyja boldog, és ha ehhez az kell, hogy az édesanya visszamenjen dolgozni, akkor ez a jobb mindkettőjüknek.