Ki fogja ezt nőni ha most 5 éves?
A barátomnak van egy kishúga aki most 5 éves, és már 3 éve járunk szóval már egy ideje követem a fejlődését a húgának(én 18 vagyok). Lehet nem az én dolgom, de engem is érint. Mivel az apukájuk dolgozik (és amúgy sem az a fajta apuka aki 0-24-ben a gyerekével van), és az anyukájának is van hogy munka van (mezőgazdasági) ilyenkor általában nekünk kell vigyázni a hugicára. Ezzel nem is lenne baj, de nála is felmerült a gyakori probléma hogy nem tud egyedül játszani.
Folyton kell hogy valaki szórakoztassa őt, de még így sem lehet lekötni ugyanis szörnyen önfejű, és hamar ráun dolgokra. Van neki egy kis barátnője, akitől eltanulta a rossz szokásokat is pl kényes lett fujjog dolgokra, válogatós, nem jó neki akármi , pedig ő nem ilyen volt. Ő egy nagyon jó képességű, okos kislány igazából. Hogyan hathatnék rá én? Ugyanis teljesen rám van kattanva, utánoz engem, de amibe a legjobban kéne abban sosem. A kis barátnője fél a pókoktól, és minden kis bogártól, hát a barátom kishuga nem ilyen volt bátyó révén vagány volt nem félt ezektől de most újabban "igen" (mindig mondja h pók pók szeddd lee , addig nem megy el wc-re de nem látom rajta a félelmet és sokat hisztizik ez miatt)én nem félek ezektől de ebben nem akar rám hasonlítani.
A közös játszás számomra sokszor élvezhetetlen tud lenn: sokszor neki csak arra van szüksége hogy legyen valaki akivel elmondassa az előre kitalált szerepeit "játékiból mondjuk hogy te vagy xy és azt mondod hogy.."- féle játékokra gondolok, önző tud lenni ő elvenne az embertől minden jobb játékot neked odaadja a rosszat, ha hívom rajzolni, matricázni, kirakózni nem akar (pedig játszottunk már máskor olyat és jól elvoltunk) csak ilyen zsibbadt játék jut eszébe sok esetben (elesik a ló kitörik a nyaka és meghal), gonosz dolgokat mond és dobálózik ha nem úgy táncolunk ahogy ő fütyül , látványosan szenved az anyukája előtt hogy vele senki nem játszik mennyire unatkozik, aztán mikor elkezdünk vele játszani egyszerűen elszalad és ott hagyja az embert és el van magának. De hogy jobban egyértelműsítsem a problémát: múltkor átmentünk játszani vele a nagyszülőkhöz és kitaláltuk a barátommal hogy játszunk egyik társassal ( Tom és Jerrys és könnyű, ovisoknak is megy mert játszott már vele régebben). Mondta hogy ő nem játszik ezzel mert kirakózni akar velünk. Utána elkezdtünk vele kirakózni, de megint az lett (szokás szerint) hogy csak ketten játszunk a hugica meg nézi a tvt. Kérdeztük tőle miért nem játszik, hát kirakózni akart.Elkezdtük kiszedni ő addig várta h mindent szépen felborogassuk színes oldalával felfelé de még ez se volt neki jó, nem játszott. Mert ő egyedül szeretné rakni. Odaadtuk neki, szétszedte amit mi kiraktunk és szétdobálta őket. Aztán hogy ő ezzel nem játszik. Akkor elhatároztam hogy összerakom úgyse játszunk vele de ő elkezdte rángatni a kirakóst és dobálta szét és csapkodott felénk/ránk. Sokszor volt már így.
Hogyan hathatnék rá? Elvégre sokat vagyunk azért vele, ő teljesen rám tud kattanni, és már volt hogy elbeszélgettem vele jobban a dolgokról (ne önzősködjön, hagyja a másikat is érvényesülni mert különben nem akar majd vele senki sem játszani és hogy neki se esne jól ha odaadnának valami szakadt játékot amit utál meg kiközösítik), de ilyenkor csak pukkad dobálja a haját kényeskedik, és csak egy alkalomra érti meg hogy nem szabad így csinálni.
válasza:Minden gyerekre másképp lehet hatni. Van akinek elég elmagyarázni, miért zavaró a viselkedése, van akit jutalmazni kell, stb.
Ez a kislány szerintem nem lesz egyszerű eset ilyen szempontból. Esetleg egy jó példakép, valami mesehős, hercegnő, aki pozitív tulajdonságokkal bír, jó lehet. Amikor nyávog, hívd fel a figyelmét rá, hogy xy ezt így oldaná meg, stb.
válasza:Az elsővel alapjában egyet értek, elmondom, ami ezen felül eszembe jut: a negyedik életév az, amikor a gyerekek egy része már NÉHA "bepróbálkozik" a felnőtteknél, tehát feszegeti a saját határait, tudatosan.
Négy éves kor előtt, azonban teljesen hiányzik még a tudatosság, a manipuláció direkt mivolta, példának okáért a csecsemő is bár "manipulálja" a szüleit sírással, h tele a pelusa, vagy éhes, stb, de ez öntudatlanul másolt, részben pedig genetikusan kódolt viselkedés.
A gyerekek egy része öt évesen jut el oda, h akár rendszeresen IMMÁR TUDATOSAN manipulál mindenkit - na de csak olyan szinten , amennyire a nagyobb gyerek, vagy a felnőtt engedi neki! Nem könnyű folyamat, de a kisgyermek legalább annyira neveli a tőle nagyobbakat, beleértve a felnőtteket is, mint a felnőttek és nagyobb gyerekek őt!
Ez nem azt jelenti, h egyes 5-10 éves gyerekek élete másból se áll, mint manipulációból, de egyeseknél tényleg az egyik fő viselkedési forma. (Vannak persze szelídebb és gyengébb akaratú kisgyermekek is.)
Megoldás: következetesen és határozottan, de szelíden, szeretettel és türelemmel, játékosan, olykor ha kell: humorral állj a gyermekhez. Ha úgy látod, adott helyzetet vitass meg vele tömören , a kisgyermekek nyelvén, és magyarázd el neki a meglátásodat. Önmagában az utóbbi tényező nem hat olyan alkatúaknál, akiról írsz -olvasom, h eljársz így-, de ez IS szükséges.
Ami hiányzik belőled valszeg, az tehát pl a következetesség és határozottság. Utóbbiakhoz viszont kellő kisgyermek nevelési tapasztalat kell, a gy.pszichológia legalább alapfokú ismerete, ugyanis az ilyen fajta kisgyermek megérzi rajtad, hogy nem vagy elég biztos magadban.
Ajánlott SZAKirodalom: Mérei-Binét: Gyermeklélektan.
(Pedag szakokon alapmű, ezért könyvtárakban több példány szokott lenni ebből.)
A szakkönyv csak irányadó, mert minden helyzet és gyermek részben más és más. De irányadóként pótolhatatlan a jó gy.pszi. szakirodalom. Több évtizedes többlettapasztalást spórolsz meg általa, ha végigtanulmányozol pár alapművet.
Kell persze rugalmasság is a felnőtt részéről bizonyos szinten, és beismerni, ha hibáztál mint felnőtt. De alapvetően ki kell alakuljon mielőbb egy nevelői stílusod, amit persze élethosszig továbbfejleszteni érdemes, de mégis alapvetően tartsd magad az aktuális nevelési elveidhez - a kisgyermek bár tudatosan nem fogja fel, hogy érzelmi biztonságérzetét növeli eme felnőtt, következetes hozzáállás, mégis eféle pozitív hatása lesz alapvetően a kisgyermekre. Ezen felül egészséges szintre szorítod a gyeplőt, magyarán már csak ritkán fog tesztelni téged.
Most még úgy játszadozik veled, ahogy akarja - írtad is: ahogy ő fütyül, úgy táncolsz neki. Na ez az, ami se neked, se hosszútávon neki nem jó.
Ügyelj az arany középútra: a másik véglet is ártalmas a nevelésben: ártó hatású a verés, a túlzott szigor, a hasraütésszerű elvek kőkemény betartatása a gyerekkel, az "én apám is kőkemény volt velem, mégis felnőttem tisztességgel" címezetű tévhit továbbvitele is ártó, ártó a túlzott büntetés kiszabáza, vagy gyakoriságának túlzásba vitele.
De a nyámnyilaság, az elkényeztetés, a ráhagyás mint másik véglet is ártó.
A gyermeknevelés egyúttal önfejlesztés is és önismeret mélyítés. ;)
Ne feledd: a kisgyermek legalább annyira neveli a felnőttet, mint viszont. ;)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!