Mit tehetnék, ha a 4 éves lányom ennek volt szemtanúja?

Hát......

A párom és köztem is vannak kisebb-nagyobb veszekedések/félreértések sok probléma, de terhesen nem hiszem hogy úgy feltudnám őt idegesíteni vagy egy pofonnal felhúzni hogy ő kezet emeljen rám. Mindenképpen le kell ülni apukával együtt a gyerek mellé és meg kell beszélni a problémát! Semmiképp ne tegyetek úgy mintha misem történt volna!!

A férjeddel pedig legközelebb ne a gyerek előtt veszekedjetek pl.: vonuljatok el a fürdőszobába.

26 hkm

Szerintem te és a férjed együtt üljetek le vele megbeszélni a dolgot.

Ha ti felnőttek tényleg ki tudtatok békülni, és egymással is tudtátok tisztázni a történteket, és őszinték tudtok lenni - elsősorban egymással, majd a lányotokkal -, akkor a lányotoknak is hitelesen el tudjátok mondani. Ezáltal neki is van lehetősége megérteni, feldolgozni.

Elmondhatjátok, hogy mostanában feszültebbek vagytok, hogy nagyon rossz megoldást választottatok, és hogy mindezek ellenére nagyon szeretitek egymást (te és a férjed), valamint hogy SOHA nem fordulhat ilyen elő még egyszer.

Azért szükséges, hogy a férjed is jelen legyen a beszélgetésnél, mert ha csak te beszélsz a lányoddal, akkor abban van egy olyan mellékzönge, hogy "apa háta mögött", és hogy mégiscsak van egy hibáztatása részedről, és a lányod, aki ha jól értem jelenleg amúgy is az apukáját ítéli el jobban, továbbra is csak a te mentegetőzésedet fogja kapni.

Ha egyből pszichológushoz viszed, akkor pont az nem kapja meg, amire pedig szüksége lenne: a családjában történő helyrerakását az eseményeknek.

Ezek után, ha a még beszélni szeretne róla, akkor beszéljetek róla, rajzoltasd sokat.

Ha

Azt mondjátok el neki, hogy mindenki hibázik néha, és ti is hibáztatok mikor pofont adtatok egymásnak, mert nagyon idegesek voltatok stb., de ez nem fordulhat elő még egyszer, ez nem megoldás semmire, nem lett volna szabad, megbántátok és szeretitek egymást és őt is.

Ha többet tényleg nem fordul elő ilyen akkor oké, viszont ha megismétlődnek a durva veszekedések akkor elgonolkoznék a helyedben hogy hogyan tovább...

Viszont az tényleg elgondolkoztató, hogy ha már most ilyen stresszesek vagytok akkor mi lesz egy újszülöttel, akivel nyilván sokkal nehezebb mint egy 4 évessel, sok átlamtaln éjszaka után?

Szia! A történtekről nem szeretnék véleményt alkotni, megpróbálok inkább válaszolni a kérdésedre!

Szerintem egy veszekedés után fontos, hogy a gyerek lássa a kibékülést, bocsánatkérést is. Nyilván a tettlegesség egy sokkal dúrvább kategória de ha már megtörtént, hibáztatok és látta a gyermek, láthatja azt is hogy megbánást tanusítotok egymás felé. Túl hosszan nem beszélnék vele erről, csak annyit, hogy apa és anya nagyon helytelenűl viselkedett stb...

Inkább játéktevékenységgel próbálnám oldani a gyerek feszültségét, elmondani úgysem fogja, illetve nem tudja még szerintem egy 4 éves.

Bábozz vele, hagyd, hogy ő irányítsa a játékot.

...és sok-sok szeretet!

Hát szerintem nincs mentség itt arra,hogy visszaütött. Bár arra sem,hogy te pofon vágtad. Akármi stressz is van,szerintem egy normális ember tudja kezelni. Bár az ordibálás sem jobb sajnos. Lányom apjával volt szörnyű kapcsoaltunk már egy idő után. Szavakkal bántott,ordibáltunk.Egyszer vágott pofon engem,nem nagyot ugya,de igazságtalanul. MEgmondtam neki akkor és ott,hogy ezzel vége. Az esetnél a kislány mellettem feküdt az ágyon és épp hisztizett,mert kiverte a szemem a párnával én meg visszadobtam a fejére.Naa ezért kaptam a taslit. A lányom elkezdett zokogni és ölelgetett,simogatott engem,hogy apa ne bántsd anyát. 2,5 éves volt akkor.

Fél évig ott éltünk még,mert nem találtam lakást. És még fél évig volt,hogy jelenlegi párommal ha nevetgéltünk,vagy mondjuk kikiabáltam neki a konyhába valamiért,vagy anyóséknál ,ahol nagy a ház,ki-be hangosan beszéltünk mind,mindig kérdezte,anya ti most veszekedtek?! Szörnyű volt hallani egy kis gyermek szájából. Soha többé nem akarom átélni ezt. A lányom is sokat kapott amig ott éltem az apjával állandó feszkóban ( nem volt verve ,de heti 1x biztos rá volt csapva a fenekére,kezére és állandóan hisztis volt),mióta nyugalomban élek,élünk,havi 1x hisztizik,akkor el van zavarva a szobájába,és havi 1x ha rá kell ütni a kezére,mert épp bekattant és hajigál,vagy engem csapkod. Teljesen más lett,pedig eddig is nagyon kiegyensúlyozott volt.

Összességben én nem lennék ilyen kapcsolatban,de amit tudok tanácsolni,rengeteg közös program hármasban. Rengeteg,rengeteg,rengeteg. És közösen leülni elé és elmondani,mérgesek voltatok egymásra és sajnáljátok a dolgot.