Ez tényleg baj? Nálatok ez hogy volt?
Három gyerekem van. A nagyobb 6 éves és rajta kívül van egy kisebb lányom és egy fiú ikertestvére. Az ikrek 4 évesek.
A kissebbik lányom olyan kis mimóza lélek, nem az a tipikus rohangálós gyerek, mint a másik kettő. Nagyon ragaszkodik hozzám a születésétől kezdve. Korábban ha nem látott azonnal sírni kezdett. Az ovival a helyzet kicsit jobb lett. A baráti-családi körben azonban az utóbbi időben egyre többen megszólnak Egy olyan dologért, ami eddig fel sem tűnt nekem. Ez pedig az, hogy például amikor megyünk az utcán nem igazán akar nagyobb távot sétálni. Kéri, hogy vegyem fel. Nekem ez tényleg nem tűnik bajnak. De olyan is van, hogy mondjuk amikor reggel megyünk az oviba a másik kettő jön a lábán, de ő már akkor azt akarja, hogy felvegyem, amikor kiveszem az autóból.
A környezetünkben pedig azt mondják, hogy egy 4 évest már egyáltalán nem kellene például az utcán felvenni. Ez igaz? Hogyan vegyem rá, hogy sétáljon a testvéreivel? Azonnal sírni tud, ha nem veszem fel. És nem hisztizik, hanem őszintén sír. És ez olyan rossz érzés nekem. A hisztinek könnyebb lenne nemet mondani. Persze azt tudom, hogy valamikor vége kell, hogy ennek legyen.
Tényleg túlzás ez ebben a korban?
válasza:Tényleg az. Azért akarja nem akar menni, mert tudja, ha sír, mert tudja ha sír felveszed.
A lányom velünk jött szépen majd egy kilómétert, a mamának már 100 méter után fel kellett venni.
válasza:csak arra reagálnék, hogy felveszed..szerintem igen, tulzas.
a 2.5 éves fiamat nem veszem már fel.
válasza: válasza: válasza: válasza:A nagyobb lányomnak eszébe sem jut. Sőt, ha arra gondolok, neki nagyon korán "el kellett fogadnia", hogy a húga ezt sokkal inkább igényli. Egyébként is teljesen más a két gyerek, a nagyobb lányom már 4 éves korában is büntetésnek fogta volna fel, ha nem rohangálhatott volna.
A fiamnál pedig csak akkor fordul elő ha velünk van az apjuk is, de akkor is inkább csak alkalomszerűen kéri meg őt.
Egyébként nekem is az volt először érdekes, hogy voltak, akik szóltak ezért. Aztán arra gondoltam, hogy én csinálok valamit rosszul. De olvasva itt pár hozzászólást, már nem gondolom. :) köszönöm...
válasza: válasza:Azért sír, mert eddig mindig felvetted, és nem érti, miért vonod meg most magad tőle, talán haragszol? A cipelésről való leszoktatást a jutalmazás, dicséret oldaláról közelíteném meg. Előre megbeszélném vele, hogy ma addig a sarokig kell sétálnia, utána jól megdicsérném, látod milyen nagylány vagy, olyan büszke vagyok rád. ESte te választhatsz mesét! Két nap múlva megint egy kicsit hosszabb távon stb. Azt gondolom, nem a fáradtság, hanem a fizikai közelség igénye miatt cipelteti magát, mivel ahogy írod, nagyon bújós.
Amúgy nem értem, pl ha van nálad egy női táska meg egy-két szatyor (nálam ált ez a szitu délután), plusz még két gyerek, hogy tudsz úgy közlekedni, úttesten átkeléskor figyelni stb, hogy még egy négyéves gyereket cipelsz? Fizikailag képtelen lennék erre. Nem beszélve a hőségről, máskor az esernyőről stb.
Nem egyszerű az biztos. Egyébként a lányom alacsonynak is számít a korához képest és elég vékonyka, szóval annyira nem is a súlyával van a baj. De ettől függetlenül néha nagyon nehéznek érzem. A boltban azért addig rá szoktam tudni venni, hogy az autóig sétáljon már ki. A meleg vagy az eső viszont nála nem visszatartó erő.
Majd megpróbálom nem könyörgéssel, hanem dicsérettel rávenni, hátha ez bejön. Köszönöm az ötletet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!