Valaha lehetek jó szülő? Vagy alkalmatlan vagyok egy kisgyerek nevelésére?

Engem a szüleim vertek, bántalmaztak, aláztak/nak, igazi "régimódi nevelésben részesültem". 3 éve már megfogadtam, hogy soha nem fogok kezet emelni a gyerekemre. Ma délután az 5 éves unokaöcsémre vigyáztam. Elkezdett hisztizni valamin, asszem' nem azt játszottuk, amit ő akart, de már nem emlékszem, csak arra, hogy valami pitiáner dolgon. Én meg rávertem egyet a fenekére. Nem szándékosan, nem nevelési célzattal; annál sokkal rosszabb; ösztönből. Nem azt mondom, hogy akkorát, hogy felkenjem a falra, tekintettel arra, hogy 48 kg vagyok, de túlmutatott a "legyintés" kategórián. A kisfiúnak rosszul esett, nem számított rá. Én meg csak döbbenten kapkodtam a fejem a kezem és a kicsi között. Nagyon dühös voltam (agamra), nem akartam elhinni, hogy ezt csináltam. Hisz csak egy délutánra bízták rám, és máris testi fenyítést alkalmazok? Mi lesz majd, ha egy kisgyerekkel 0-24 órában leszek együtt? Alkalmatlan vagyok arra, hogy a jövőben gyereket neveljek? Elterveztem, hogy előttem van a negatív példa, én majd teljesen más elveken és szellemmel fogom nevelni a gyerekemet... ez gyakorlatilag képtelenség, hisz ez vésődött az agyamba? Vagy sikerülni fog elérni a célomat? Már a sírás határán vagyok.

16/L