Miért bánt a gyerekem?

Nagyon el vagyok keseredve. 2 éves a kisfiam, és egyfolytában "bánt" engem. Idézőjelbe tettem, pedig szó szerint kell érteni, ha valami nem tetszik, nem engedek valamit, vagy csak pl. később melegszik meg az ebéd mint ahogy ő gondolná, akkor belém csíp, tépi a hajam, harap, üt, rúg, stb. Néha viccből is, de többször fordul elő, hogy dühből. Mással (apjával, nagyszülőkkel) nem csinálja ezt, vagy csak elenyésző mértékben. Erős kisgyerek, így tényleg fizikailag fájnak ezek a megnyilvánulásai. Próbáltam már mindent, szépen elmagyarázni neki, hogy fájdalmat okoz anyának (ezt minden alkalommal többször elmondom), volt hogy látta is, mert úgy megharapott, hogy a könnyem is kicsordult, elmondtam, hogy miért nem szabad, a férjem is elmondta, őszintén szólva volt már, hogy lefogtam a kezét és erőteljesebben is rászóltam (a sokadik hajtépésnél már kicsit elvesztettem a türelmemet), eddig nem használt semmi. Az a furcsa, hogy az sem látszik, hogy mondjuk megbánná. Nem simogat meg utána, nem ad puszit, stb Pedig tudom, hogy érti, hiszen értelmes, okos kisfiú, már beszél, az ő szintjén érti hogy mi az hogy fájdalmat okozott. Ha mondjuk egy plüssállatát bántja, és mondom neki, hogy ezt nem szabad, fájt a kutyusnak, akkor látom, hogy megsajnálja, felveszi, ölelgeti, megsimogatja. Velem szemben viszont nem tanúsít ilyesmi "megbánást" sosem.Az egyetlen dolog, amit esetleg csinál, hogy hogyha mondom, hogy ez fájdalmas, és anyának rosszul esik, akkor magát is elkezdi ütni vagy csípni, harapni... Miért csinálja ezt? Mit tehetnék ellene? És miért velem szemben érzi ezt a dühöt vagy nem is tudom mit?...Tudom, hogy dackorszakban van, és tudom, hogy türelmesnek kell lennem, de komolyan fáj amit csinál, és ezt sem értem, hogy miért csak velem, és ha a plüsskutyával szemben megbánja, akkor velem szemben miért nem? Tudom, hogy ez butaság, de már elkeseredésemben azon szoktam gondolkodni, hogy engem nem szeret annyira mint azt a plüsskutyát?? Nyilván ez sarkítás, tudom, hogy nem, de akkor sem értem a viselkedését.