Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Kisgyerekek » Miért bánt a gyerekem?

Miért bánt a gyerekem?

Figyelt kérdés

Nagyon el vagyok keseredve. 2 éves a kisfiam, és egyfolytában "bánt" engem. Idézőjelbe tettem, pedig szó szerint kell érteni, ha valami nem tetszik, nem engedek valamit, vagy csak pl. később melegszik meg az ebéd mint ahogy ő gondolná, akkor belém csíp, tépi a hajam, harap, üt, rúg, stb. Néha viccből is, de többször fordul elő, hogy dühből. Mással (apjával, nagyszülőkkel) nem csinálja ezt, vagy csak elenyésző mértékben. Erős kisgyerek, így tényleg fizikailag fájnak ezek a megnyilvánulásai. Próbáltam már mindent, szépen elmagyarázni neki, hogy fájdalmat okoz anyának (ezt minden alkalommal többször elmondom), volt hogy látta is, mert úgy megharapott, hogy a könnyem is kicsordult, elmondtam, hogy miért nem szabad, a férjem is elmondta, őszintén szólva volt már, hogy lefogtam a kezét és erőteljesebben is rászóltam (a sokadik hajtépésnél már kicsit elvesztettem a türelmemet), eddig nem használt semmi. Az a furcsa, hogy az sem látszik, hogy mondjuk megbánná. Nem simogat meg utána, nem ad puszit, stb Pedig tudom, hogy érti, hiszen értelmes, okos kisfiú, már beszél, az ő szintjén érti hogy mi az hogy fájdalmat okozott. Ha mondjuk egy plüssállatát bántja, és mondom neki, hogy ezt nem szabad, fájt a kutyusnak, akkor látom, hogy megsajnálja, felveszi, ölelgeti, megsimogatja. Velem szemben viszont nem tanúsít ilyesmi "megbánást" sosem.Az egyetlen dolog, amit esetleg csinál, hogy hogyha mondom, hogy ez fájdalmas, és anyának rosszul esik, akkor magát is elkezdi ütni vagy csípni, harapni... Miért csinálja ezt? Mit tehetnék ellene? És miért velem szemben érzi ezt a dühöt vagy nem is tudom mit?...Tudom, hogy dackorszakban van, és tudom, hogy türelmesnek kell lennem, de komolyan fáj amit csinál, és ezt sem értem, hogy miért csak velem, és ha a plüsskutyával szemben megbánja, akkor velem szemben miért nem? Tudom, hogy ez butaság, de már elkeseredésemben azon szoktam gondolkodni, hogy engem nem szeret annyira mint azt a plüsskutyát?? Nyilván ez sarkítás, tudom, hogy nem, de akkor sem értem a viselkedését.

2016. jún. 29. 18:42

1 2 ❯

1/13 anonim

válasza:

Lássa rajtad, hogy ez neked egyáltalán nem tetszik, nem esik jól!

Ha elkezd csípni, ütni, guggolj le, fogd meg a kezét, nézz a szemébe, és határozottan mondd: NEM szabad!

2016. jún. 29. 18:45

Hasznos számodra ez a válasz?

2/13 A kérdező kommentje:

Köszönöm, de ezen már természetesen túlvagyok, így is próbáltam, semmi hatása :(.

2016. jún. 29. 19:06

3/13 anonim

válasza:

Elküldöd a szobájába,megmondod ha bánt,át kell mennie. És minden alkalommal vidd is át,ha százszor jön ki,annyiszor vissza. Nekem nem sokat csinálta lányom,bár ő kapott is érte. De mindrn gyerek más mentalitás. Mindenesetre a rászólás nem sok gyereknél válik be,mert a legtöbb szembe neveti az anyját.

2016. jún. 29. 19:31

Hasznos számodra ez a válasz?

4/13 anonim

válasza:

Az én mostanra 5 éves lányom pont ilyen volt!Tudom ilyesztő de kinövi ez az akaratosság és az esszesség jele.Voltaképpen még nincsen tisztában azzal ,hogy nem minden körülötte forog és hát a türelmet ,majd csak később kezdi el megérteni olyan 3 év felett.Én volt hogy meg reguláztam többször is akkoriban de semmi csak még rosszabb lett mert úgy üvöltött visított mintha a belét húznák.Semmi baj rászólni rá kell és egy kis büntit is be kell iktatni de el fog múlni.

2016. jún. 29. 19:48

Hasznos számodra ez a válasz?

5/13 anonim

válasza:

nekem csak játékból csinált ilyesmit, de minél látványosabban reagáltam le,ő annál jobban csinálta,sőt kuncogott is rajta. a halálom,ha lekapja a szemüvegem,és eldobja,volt,hogy ki is jött a lencse. a kezét fogd meg,hogy ne tudja csinálni, told hátrébb magadtól,és úgy magyarázd el neki,hogy rosszat csinált és nem szabad,hogy közbe heves reakciód nincs mert tényleg van amelyik annál jobban csak azért is. ha dühből csinálja,akkor feszült, esetleg ezek a kalapálós játékok,több kinti futkosás,csiklandozás,hempergés stb,hogy lejjebb vezesse a feszültséget?

2016. jún. 29. 19:51

Hasznos számodra ez a válasz?

6/13 anonim

válasza:

Én kétéveseim is csinálják néha, ők mondjuk viccből, de nem hagyom akkor se. Egyszer szólok hogy ne csinálják mert ez nekem rossz és elmegyek ha nem hagyják abba. Ha újra csinálják tényleg ki is megyek a szobából 1-2 percre.

2016. jún. 29. 21:12

Hasznos számodra ez a válasz?

7/13 anonim

válasza:

Az enyém a hajamt tépte, illetve az öccsét bántja, ha nekem szánja, de én lerendeztem ezeket azzal, hogy

- ha engem bánt, nem megfelelően viselkedik, rombol (és már volt a játszón, volt vele foglalkozva, nem éhes, nem álmos stb. amit meg lehet oldani, vagy folyamatban van), akkor kiságy. Addig nem veszem ki, ameddig ordít. Viszonylag gyorsan megtanulta, hogy nem jön nekem direktbe.

- ha az öccsét bántja, aki 1,5 évvel kisebb nála, akkor visszakapja azt, amit DIREKT vele csinált. Koppintok kicsit én is kisautóval a fejére, vagy elveszem a játékát én is. Ameddig nem lesz a kisebb akkora, hogy visszaadja, lerendezzék egymás közt, addig ez az egyetlen, ami hatásos pár napra. Van, aminek nem ismeri a hatását, nem direkt nekem szánt a bántás, azért nem büntetem, de elmondom neki, hogy ez így nagyon fájt stb.

2016. jún. 29. 22:45

Hasznos számodra ez a válasz?

8/13 anonim

válasza:

A fiam még 1 évesen a hajamat tépte, nagyon sokszor, egyszer elérkezett az a pont amikor már visszaadtam, meghúztam én is az ő haját, rájött hogy fáj neki, utána még talán egyszer kellett neki visszahúznom, azóta sem bánt. A lányom most 1.5 éves, pofozkodik, de mióta ülni tud kb, azóta. Egy ideig elviseltük, aztán ahogy nagyobb lett, már nagyobbat ütött, sőt, olyan váratlanul hogy el sem tudtunk hajolni. 2 hónapja visszaadom neki, jelzés értékkel, tehát nem pofán vágom, csak egy icipici paskolás, ami az én extra érzékeny lányomnak nagyon rosszul esik. Mindig elmondom hozzá, hogy látod, neked sem esik jól, akkor ne ütögessük egymást. Nehezen szokik le róla, hiába adom neki vissza, van hogy 3 hétig elhagyja, majd újra ad egy pofont, de egyébként csak viccből, tehát nem gonoszkodásból. Tegnap pont kaptam egyet, mire észhez tértem, már fogta az arcát és megbánóan nézett rám, egyből leesett neki hogy na ezt nem kellett volna. Természetesen tegnap nem adtam neki vissza, láttam hogy megbánta, látom hogy próbál leszokni róla. Nálunk a szép szó, meg türelem nem vált be. Nem kell megverni a gyereket, egy pici paskolást adj neki vissza, pici csípést, had érezze hogy fájdalmas, lefog szokni róla.

2016. jún. 30. 13:43

Hasznos számodra ez a válasz?

9/13 anonim

válasza:

Abszolút nem vagyok a verés , pofozás híve sőt , rettentően ellenzem ,mert ezzel a szülő csak azt éri el (nagyobb korban kb. 7 éves kor felett de lehet h már korábban is ,hogy a gyerek megalázottan érzi magát , és a szülő ezzel csak még jobban lealacsonyítja saját magát a gyereke szemében. Ezt most csak azért írom le , hogy ne nézzen mindenki valami szadista vadállatnak:D

DE! A te esetedben 1-2 igazán erős pofon nem ártana a gyerekednek amikor ezeket csinálja. Fájdalmat okoz neked , ami téged mind lelkileg mint fizikailag bánt. Aztán ha lenyugodott elmagyarázni neki miért kapta. Neked is rossz volt ahogy veled bánt és nyilván neki sem jó ahogy te vele. De meg kell értenie ,hogy ezt nem szabad csinálni , teljesen mindegy ,hogy mi van. Más helyzetben még egyszer mondom , soha nem javasolnék ilyet. csak nagyon sok szülő jár úgy ,hogy a gyereke nő föl és megszokja ,hogy minden úgy van amit ő akar aztán kikerül a életbe és tágra nyílt szemekkel veszi majd észre ,hogy nem minden róla szól.