Reagálnátok arra ha a 3 éveseteket a fületek hallatára cikizné 2 nagyobb gyerek?

Egyértelmű hogy meg kell védeni. Ezt nem vitatja senki szerintem. Csak kulturáltan mert te vagy a felnőtt, és nem anyatigrisként leteremteni 2 kisgyereket, mert a kérdés konkrétan ez volt. És a szitutól is függ, ezért is írtam, hogy kell tudni azt is hogy mi volt a szitu. Ha tényleg gonosz megalázás, mert sajnos ilyen is előfordul, akkor egyértelmű a határozott fellépés, ha inkább incselkedés, akkor egy kicsit fura ezért leüvölteni egy 4 éves gyerek haját. Szerintem. Mert azért mert más gyereke még gyerek. De lehet hogy velem van a baj és be kéne vágni a sarokba meg keményen elküldeni melegebb éghajlatra...

Ha a bokorba lökik a gyerekemet, vagy komolyan megalázzák egyértelmű, hogy megvédem, és nem érdekel mit szól a másik gyerek anyja-apja. Ha azt mondják neki, az én biciklim szebb mint a tiéd bibibíííí, akkor nem játszom Rambót a 4 éves kishaver előtt, hanem maximum normálisan rászólok. Érti valaki a különbséget?? Tényleg velem lenne a baj???

A gyermek a szülőtől tanul, ő a minta. Így ki kell állni mindig a gyermekért.

Szerintem azt is jo ha megtanulja hogy a cikizés az nem pozitív nevetés, aminek örülni kellene.

Velünk eddig csak olyan esett meg, hogy ugrálovárban ütögetni akarta egy nagyobb a gyerekemet, pont lenditette a kezét(ráadásul ököltartásban), abban a pillanatban kapásbol szoltam a nagyobbra, hogy Nem verekszünk!Nem nem! és néztem hogy mit reagál, de a mozdulatot nem folytatta, hanem ment ugrálni tovább.

De pl volt hogy nagyobbak a gyermekem háta mögött utánozva csufolták őt, akkor én sem tudtam, most mit kellene.mert ha szolok a gyerekemnek felhivom rá a figyelmét, a kedvét viszont nem akartam elrontani.ott lefagytam.

Én megvédeném, elmagyaráznám /higgadtan, nem leteremtve azokat a gyerekeket/, hogy a kisfiam még csak most tanul beszélni, inkább bátorítsák, segítsék Őt. Nekik is biztosan jól esett a beszédtanulás során, amikor mások türelmesen segítettek nekik.

A minap a téren két nagyobbacska /6 év körüli/ lányka szaladgált, a 3 éves kisfiam nagyon szeretett volna velük játszani. Ők szinte gúnyosan elzárkóztak előle, azt mondogatták Neki, hogy Ő még pici, úgysem értené a játékukat, csak zavarná őket stb. A kisfiam próbált védekezni, kikérte magának, hogy 'Ő már nagyfiú, nem kicsi!' Egy ideig hagytam, hogy próbálkozzon, hátha beveszik a játékba, de amikor már egyre gúnyosabban csúfolták, Neki pedig láthatóan rosszul esett, odamentem hozzájuk, és finoman beszédbe elegyedtem a lányokkal. Megkérdeztem, hogy van-e kedvük a fiammal játszani, aztán elmondtam nekik, hogy bár valóban fiatalabb náluk, de már nem kicsi, szépen beszél, okos fiú, próbálják meg, hátha megérti a játékszabályaikat. Aranyosak voltak a kislányok, elmondták, akkor már nem is érdekelte a fiamat annyira.