Egész álló nap nem eszik a bölcsiben. Nem lesz így baja?

Én gonozónő vagyok bölcsiben. Egyszer volt egy kislányom, aki nagyon sokáig még az asztal látványától is hisztérikusan sírt. Aztán később odaült a többiekhez akik étkeztek, de csak nézte a vizes poharát. A tányért se tűrte el maga előtt.

Szépen lassan változott meg, mire oviba ment egy nagyon jó étvágyú, mindent válogatás nélkül elfogyasztó gyerek lett.

Legyetek türelmesek, beszéljétek át a gondozónővel a helyzetet, és otthon biztosíts változatos étkezés. Az evés körülményei pedig hasonlítsanak egyre inkább, fokozatosan a bölcsisre.

Az asztalnál egyen, veletek együtt ha lehet, előtte kézmosás, segíthessen teríteni stb. Bármi amivel kedvet kap a dologhoz.

A gyerekek szívósak és ösztönösek. Egy testileg lelkileg egészségesen fejlődő, kiegyensúlyozott gyereknek semmi baja nem lesz ha átmenetileg tüntet az evéseknél.

De egy kategória hidd el. Átmeneti=nem állandó, változni fog. Vagy azt gondolod ha továbbra is bölcsis marad a kisfiú, akkor soha többet nem eszik majd napközben?

ÉN voltam ilyen ilyen helyzetben, átéltem a munkám során hasonló esetet, ezért osztottam meg a tapasztalatomat az itt kérdező anyukával. Továbbra is azt gondolom, hogy meg kell keresni az okot amiért nem eszik a kisfiú, átbeszélni a lehetséges megoldásokat a gondozónőkkel, és együttműködve türelmesnek lenni. A mi esetünkbe például bármire hajlandóak voltunk a kislány érdekében. Volt, hogy külön melegítettem neki a teakonyhában olyan ételt amit otthon elfogyasztott, vagy külön a kedvéért kértünk üres kenyeret, ehetett állva eleinte ha úgy evett....bármit amivel segíthettünk neki. Nem borította fel a csoport életét, alkalmazkodtunk egymáshoz, a szülőket is tanáccsal láttuk el és végül célt értünk.

Szerintem hasznosabb volt a válaszom, mint az, hogy "akko' ne járjon a gyerek bölcsődébe".

Miért kell itt a gyakorin a legrosszabbal riogatni a szülőket?

Ó, az jó, ha odaül. Az egészen kicsi gyerekek, felnőttek számára egészen elképesztő dolgokkal képesek kompenzálni, gondolkodni, működni. Ezer oka lehet, persze, de az is elképzelhető, hogy azzal, hogy az étkezést, ami közös tevékenység, közreműködést kíván a kicsitől, közvetlen kontaktust a gondozónénivel, úgymond bojkottálja, azzal a még benne maradt szorongását, anyától való leszakadásának fájdalmát, és az új környezet elutasítását fejezi ki, mert egészen egyszerűen a szókincse még nem érett rá, hogy szavakkal fejezze ki nemtetszését. Azzal tüntet, amit tud. Tudja, hogy az evés kardinális kérdés, és ő erre képes hatni, meg tudja tagadni. Van aki például beszélni nem akar bölcsibe.

De semmi ok az aggodalomra. Legyetek nyitottak, lássa rajtatok-nonverbális kommunikációtokon főleg,-hogy a bölcsi jó hely, szeretgessétek sokat és egykettőre meg fog változni.

Persze a gyerekek is eltérő személyiségűek. Van aki első naptól az utolsóig örömmel megy, van aki végig kicsit megszeppent, nehezebben enged fel. ezt is el kell fogadni és segíteni őket a beilleszkedésben.

Ha megtudnátok, hogy a szomszéd három napja nem ad enni napközben a gyereknek, futnátok feljelenteni, ez a kisfiú meg négy hete nem eszik. És teljesen mindegy, hogy más gyerek megszokta, nem lehet tudni, mi lesz ebből. Meddig kell várni, mennyi elfogadható a napközbeni éhezésből? Nem véletlenül nem eszik otthon se sokat, egyszerűen a gyomra nem bír este annyit befogadni, és egyre kevesebbet fog...

De hajrá, más gyereke is túlélte.

Tudom, hogy furán hangzik, azért merem leírni, mert az én egyéves bölcsisemnél működött: beszéld meg vele.

Amikor először ment apa érte a bölcsibe, másnap egész nap nem evett semmit. Meg is voltam ijedve, aztán adták ezt a tippet, néztem hülyén, de mivel veszíteni valóm nem volt, kipróbáltam. Azóta minden nap bölcsibe indulás előtt elmesélem neki, mi fog történni. Hogy ma apa vagy a nagyi megy érte, de anya is szereti és siet haza hozzá. Vagy hogy anya ma egy kicsit később tud jönni, de siet, ahogy csak tud. A te esetedben pedig el kell neki mondani, hogy a bölcsiben is ugyanúgy kell enni, mintha otthon lenne, ugyanolyan finomat főznek. Mert ha nem eszik, akkor beteg lesz, és az anyát nagyon elszomorítja. Vagy valami hasonló, most csak a hasamra ütöttem. Sokkal okosabbak a gyerekek, mint ahogy mi felnőttek gondoljuk.

Mindemellett eleve rosszul kezdtétek szerintem a beszoktatást, az ugyanis onnan indul, hogy 2-3 hónappal előtte már az ember elkezd egy a bölcsihez hasonló napirendet, szokásrendet kialakítani otthon. A mesével evés kanyarban nem közelíti meg, nagyobb rossz döntés volt bevezetni.