Mennyire fordítotok figyelmet a többi kisgyerekre/ biztonságukra, ha a játszótéren vagytok? A magyarázat hosszú.
Azért írtam ki a kérdést, mert ma történt egy olyan eset, ami nagyon bánt.
A játszótéren voltunk sok más anyukával, kisgyerekkel együtt (nem ismerjük egymást, csak látásból).
Kisfiam a zárható kapu előtt játszott, amikor többen indultak haza, de nem zárták be a kaput maguk mögött, mert volt még más, aki indulni készült, és a kapuban állt. Egy kisfiú közben kimotorozott a kapun, akiről rémlett, hogy nem a távozó csapathoz tartozik, de nem voltam benne biztos, és szóltam a kapuban álló indulni készülő anyukának, hogy szerintem a kisfiúnak nem lett volna szabad kimennie. Ő megtalálta a kisfiú anyukáját,szólt neki, aki kirohant utána, behozta, szerencsére nem történt semmi baj. A végén utána ez az anyuka még engem tolt le, hogy a kapuban vagyok, nem vagyok képes szólni neki. Azonkívül, hogy megkönnyebbültem, hogy a kisfiúnak nem történt baja, azt gondolom, ez nem volt igazságos, hiszen nélkülem észre sem vette volna, hogy kimotorozott a fia, másrészt én nem tudtam utána rohanni, mert az én gyerekemet fogtam, és őszintén picit meg is ijedtem. Nagyon kellemetlenül érzem magam, hiszen nem én hagytam nyitva a kaput, nem nekem kellett a gyerekre figyelni, de én vettem észre, hogy kiszökött, és a végén én lettem a hibás, hogy nem szóltam...értem, hogy veszélyes helyzet, de nem tudtam, hogy az anyukája nem ment-e előre, mire felmértem a helyzetet, a gyerek már kint járt..., magyarázhatom, ahogy akarom, kicsit hibásnak érzem magam, hogy nem rohantam utána, mostani eszemmel utána mennék, de az adott helyzetben sem a szándék hiányzott. Az a szörnyű, hogy ha baj történt volna, hiába magyaráznám az igazam. Ti kerültetek már ilyen helyzetbe, mit gondoltok, hogyan reagáltok ilyenkor? Mennyire figyeltek oda a többi gyerek biztonságára, hasonló helyzetben egyértelműen utána szaladtok?
Pont te szóltál vagy mégsem? Nem értem...
Nem, nem szaladok utána más gyerekének, a sajátomért vagyok felelős. Rá mégis ki vigyázott volna addig?
A nem figyelő anyuka?
Max. akkor megyek más után, ha nem egyedül jöttem a gyerekkel ÉS biztosan tudom hogy a köszáló kihez tartozik.
A lehető legtökéletesebben csináltál mindent, én úgy érzem. A te elsődleges felelősséged a saját gyereked, őt nem hagyhatod magára, vészhelyzetben max. úgy, hogy ha te rohansz ki a kapun a másik kisgyerek után, akkor előbb egy ismerős anyukára rábízod a saját gyerekedet (még véletlenül sem hagyhatod szó nélkül magára). Erre vagy van idő, vagy nincs egy vészhelyzetben, és vagy van ennyi lélekjelenléte az embernek, vagy nincs. De azt meg kell tenni, hogy amit észreveszel, azért szólsz, annak, aki épp nem gyerekkel van, vagy a gyerekére más tud felügyelni.
Az komoly, hogy az anyuka, aki a saját gyerekéről azt sem tudta, merre jár, és észre sem vette, hogy kiment, még téged szúrt le? Még talán te veszélyeztetted azzal, hogy nem szaladtál utána gondolkodás nélkül? ezt el ne hidd. Az anyuka biztosan össze volt zavarodva kicsit, szégyellte talán magát, vádolta talán magát, és ezt rajtad töltötte ki, de nem volt igaza.
Az a szerencse, hogy a kisgyereknek nem lett baja.
Amúgy nem török pálcát a másik anyuka felett sem, mert egy kisgyerek a másodperc töredéke alatt el tud tűnni szem elől, játszótéren nem lehet végig fogni a kezét, főleg, ha már nem az anyukával játszi, hanem a többi kisgyerekkel.
Sokkal tanulságosabb az ebből az esetből szerintem, hogy ha negyed percenként kell újra kinyitni a kaput, mert mások is készülődnek hazaindulni, akkor is inkább ennyiszer nyissák és csukják egymás után, minthogy nyitva maradjon. Mi a bölcsiudvaron a kapuval legalbbis így teszünk a többi szülővel egyetértésben.
Nem neked kellett volna utána rohannod, hanem az anyjának kellett volna figyelnie rá. Mindenki a saját gyerekéért felelős. Ha épp lát valamit az ember és szól, az természetes, vagy ha épp ott állok, és mondjuk egy gyerek le akar esni valahonnan megfogom ha épp tudom.
Egyszer nálunk volt egy olyan, hogy egy anyuka a homokozóban trécselt, a gyereke meg a hintáknál mászkált, nézni rossz volt, persze egyszer csak eltalálta egy hinta, az anyuka a játszótér másik végéből rohant oda, mikor már bömbölt. Hiába látták sokan fél szemmel, mindenki a saját gyerekére figyel (jó esetben), nem mehet oda más gyerekére is vigyázni.
Ha "vészhelyzet" van, akkor azt igyekszem elhárítani, nem a szülőt keresgélem. A legjellemzőbb a hintás baleset, igyekszem elkapni a gyereket vagy megállítani a hintát. Aztán úgyis előkerül a szülő.
Ha ezzel egy időben a saját gyerekemnek is szüksége van rám, akkor persze nem ugrok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!