Ez természetes egy 5 éves kisfiúnál, és valahogy lehet-e segíteni rajta? (kérdés rövid, magyarázat hosszú)
Sziasztok!
Van egy 5 éves kisöcsém, akivel nagyon sokat foglalkozok, nagyon szeretem és ő is engem.
De sajnos az apukája már nem ilyen türelmes, mindig kiabál vele, ha elront valamit akkor lehülyézi és stb, szinte egész nap a kiabálását lehet hallani..
Oviba sem szeret járni, most egy nyári tanfolyamra jár, de arra sem akar járni merthogy "félek hogy elrontom és akkor baj lesz". Ezt a hozzáállást én annak tudom be, hogy bármit elront(gondoljunk itt egy sima jelentéktelen kirakós játékra) akkor le van kiabálva a feje.
Erről hogyan lehetne leszoktatni? Én most is mondogattam neki hogy nem baj, ha elront valamit, mert így fogja megtanulni meg stb, de nem nagyon lehet rá hatni.
Esetleg valaki tudna segíteni?
válasza:Egyetértek én is, de én sajnos semmit nem tudok tenni, csak annyit hogyha ott vagyok akkor elviszem az én szobámba az öcsémet, és beszólok az apjának. Anyu egész nap dolgozik.
(az apuka nekem csak nevelő apám)
válasza:Én is rengeteget dícsérem, és anyu is, de ez még mindig kevés neki :/
Tegnap is játszottunk labdával, számolósat és eltévesztette hogy melyik szám után mi jön, és elkezdett sírni hogy nem akar ilyet játszani mert fél hogy elrontja, valahogy rávettem hogy próbáljuk meg még egyszer, és láss csodát megtanulta hogy 13 után nem 19 jön(eddig mindig így mondta, a többi számot viszont tudja szépen sorban)
válasza:Ebből is fakadhat, de abból is hogy alapba ilyen a kicsi. A lányom nagyon önfejű, mindent a kezdetektől egyedül akart csinálni, és ha nem sikerült nagyon dühös lett, csapkodott, hisztizett, sírt. Hiába akartam segíteni, csak olaj volt a tűzre.
Aztán egy idő után kezdett hallgatni rám, és az addig elmodottakra. Mindig mondtam neki, teljesen természetesen, mikor valami nem sikerült, hogy nem baj, akkor kezdjük újra. De nem sajnálkozva, csak normális hangon, hogy szinte fel se tűnjön neki. Esetleg meséld el neki történetként valami olyan esetedet, ahol neked sem sikerült valami, próbálkoztál és aztán ment. És esetleg ki segített és mit.
Most 4 éves lesz a lányom, de már ő tanítja ugyanerre az öccseit (2 évesek), hogy nem baj ha ledől egy legótorony, építsük újra, és ilyesmi. És már azért sem pörög be, ha pl a homokban a várát szétrombolják (akarattal vagy véletlenül), hanem mondja, hogy nem baj, újra megcsinálom. :-) Próbáld meg hogy nem vígasztalod, hanem természetesen kezeled a helyzetet, ha melletted elront valamit. Nem fog elsőre javulni a helyzet, légy kitartó, és beszélj esetleg anyukával is erről.
Megkérdezhetem hogy fiú vagy vagy lány és hogy hány éves?
Éppen ma meséltem neki az én "kudarcaimról" hogy sok egyest kapok az iskolában, mégis kitartással sikerült jó bizonyítványt szereznem. Meg hogy jár az úszótanfolyamra(ahova én is anno) meséltem hogy nekem sem sikerült, sőt két nyáron is voltam mert nem sikerült, mégis tudok úszni.
Ezeket persze nem úgy hogy "jajj te szegény de sajnállak" csak beszélgetünk, közben játszunk a macikkal vagy labdázunk, stb.
16 éves lány vagyok, óvónőnek tanulok.
válasza:6os vagyok, jól csinálod, kitartás!!!
Én is óvónő vagyok. :-)
Köszönöm szépen :) Akkor folytatom tovább ezt a módszert és ma beszélek komolyabban is Anyuval, hogy segítsen és beszéljen a férjével valahogy.
Köszönöm mindenkinek a választ, ment a zöld kéz :)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!