Miért kezdett hirtelen ennyire ragaszkodni? Megkésett szeparációs szorongás?
2 éves, nagyon nyitott gyerek. A nagyszülők bár távol laknak, gyakran találkoznak vele, havi 3-4 napot szokott tölteni velük nélkülünk. Hol nálunk, hol náluk, soha nem volt ebből probléma.
Fél éve bölcsődés, oda is minden gond nélkül beszokott, szereti.
Most elmentünk 3 napra kettesben a férjemmel. Szüleim telefonon mondták, hogy emleget minket. Skype-oltunk is, akkor nagyon örült. Amikor visszaértünk, nagy öröm volt. Viszont azóta, ha valamelyikünk eltűnik (kimegy a lakásból, elmegy pisilni, reggel még nem kelt fel), akkor nagyon keresi.
Férjem délután elment fél órára, közben ébredt fel a gyerek. Egyből a hálószobához rohant (reggel az apja tovább aludt és akkor elmondtuk, hogy alszik, azért nem látja még), be kellett menni, felemelni a takarót és megmutatni, hogy tényleg nincs ott.
Velem ugyanez, ha én lépek ki a képből. Bár magyarázatra megnyugszik.
Nem sunnyogva mentünk el, elköszöntünk, elmondtuk, hogy visszajövünk, addig a mamáék vigyáznak rá. Magatartásával se volt gond amúgy. Máskor is így szokott lenni, hogy elköszönünk, elmondjuk, hogy majd jövünk - eddig egyáltalán nem is keresett minket.
Ráadásul mielőtt elutaztunk, szabira jöttünk és a héten ezért nem is ment bölcsődébe, pár napot vele voltunk az utazás előtt.
Nem értem ez élesváltást.
Szeparációs szorongása eddig vagy nem volt, vagy annyira enyhe, hogy nem vettük észre. Tanácstalan vagyok, hogy ilyenkor mi a teendő.
" Egy ilyen korú gyerek még nem igazán érti hogy elmentek de visszajöttök, lehet azt hitte örökre hagytátok el. Hétköznap bölcsiben van, mondjuk gondolom dolgoztok azért, és még utána se lehetett veletek. "
Ha végigolvastad a leírást, egyrészt a héten nem volt bölcsődében, hanem a hét elején velünk volt itthon. Másrészt pici korától fogva gyakran van/volt a nagyszülőkkel és akkor semmi probléma nem volt.
A szüleimben pedig teljes mértékben megbízom, nem sumákolnak el semmit, mindenről részletesen be szoktak számolni. Arról is, ha valami kisebb baleset éri, vagy esetleg ők viselkednek úgy, amit utólag nem tartanak jónak. (Egyszer anyukám rákiabált, amikor ledobta tányért a földre, de rögtön el is mesélte és mondta, hogy szégyelli magát, nem volt megfelelő a reakciója, de utána bocsánatot kért a gyerektől is.) Trauma nem érte, egyszer figyelmetlenségből lefejelt egy bútort (nem előre nézett és nekisétált), de ilyen velünk is előfordul, egy-két perc sírás után meg szokott nyugodni.
A bölcsődét pedig szereti, utána lefekvésig mindig róla szól a nap, de ismétlem, a héten nem is volt bölcsődében.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!