Tapasztalt anyukák, ez szeparacios szorongás lehet? Vagy mi lehet a baj?
Másfél éves a kislányom, mindig is jó alvó volt (kivéve betegség, fogzas idején). 1 hónapja valami megváltozott. Éjszakánként keserves írással ébred, hol éjfélkor, hol hajnal 2-3-4 órakor. Nagyon panaszosan és kétségbeesetten sír, mintha félne. Csak akkor nyugszik meg, ha magam mellé veszem. Köztünk már egy hangja sincs. Játszani akár, piszkal minket, matat, dumál, majd kb. 1 óra múlva elalszik .
Ezután jó esetben reggelig alszik.
A napközbeni alvasa is megváltozott, az ágyában alszik 1 órát, majd ugyanúgy sírva ébred, és az ölemben alszik csak tovább.
Az alvas megváltozásával egyidőben nagyon nyafogós, hisztis lett, semmi nem jó neki.
Ja, ami még fontos lehet, most nem fogzik, már 16 foga van, csak a 4 utolsó hiányzik, de nem látom, hogy jönne.
Elnézést, ha kicsit hosszú lett, és nagyon köszönöm, ha valaki barmilyen tanáccsal szolgálni tud, mert én már teljesen tanácstalan vagyok. :(
válasza:Ebben az életkorban nálunk is volt ilyen pár hónapig.
Amikor a kisfiam felsírt (szinte fejhangon, mintha fájna valamije vagy bántaná valaki) akkor rögtön felkeltem, átmentem a szobájába.
Általában ilyen félálomszerű állapotban volt, az esetek 90%-ában segített az, hogy smiogattam, halkan, nyugodt hangon beszéltem hozzá, csitítgattam, mondtam, hogy semmi baj, csak rosszat álmondott, anya itt van, mindig hívhat stb.- kicsit monotonon (nem kapcsoltam villanyt!)- ettől megnyugodott, betakargattam és aludt tovább.
A szobában nálunk nincs teljesen sötét, csak az ablakot sötétítem, de a plafonon rengeteg ilyen foszforeszkálós nap-hold-csillag van- ezek szolgáltatnak mindig annyi fényt éjjel is, hogy oda tudtam menni, nagyjából láttam a körvonalakat.
Ha nem sikerült visszaaludni, mert pl. már felült és úgy sírdogált- akkor megnéztem a pelenkáját (gyakran ez a rutin is segített) illetve adtamneki pár korty vizet az előre odakészített kispohárból, ha kellett, akkor simogattam egy ideig, ha kellett, akkor felvettem, hogy rajtam nyugodjon meg.
Én soha nem vettem át magunkhoz és így nem is szokott át- inkább felkeltem ebben az időszakban minden este (nálunk is ilyen hajnali 1-2 óra körül volt ez fixen).
Biztosan van alvós állatkája (ha nincs, adj a kezébe kis rongyit- dm-ben, c&a-ban, itt-ott lehet venni ilyen állatfejű plüss kendőket)- esetleg te is csinálj valami minimális fényt (pl. a konnektorokba is lehet kapni párszáz Ft-ért figurás éjjeli fényt, nem fogyaszt sokat vagy valami kislámpát, sólámpát stb.
Nálunk a hálószobák egymás mellett vannak, esti altatáskor becsukom magam mögött az ajtót, ha kijövök (hiszen én még teszek-veszek 8 után is), de amikor én is aludni megyek, akkor kb. harmadáig kinyitom- a nappaliból így is szűrődik be pl. valamennyi fény és könnyebben meghallom én is, bármi van.
Nálunk még bejött:
- világítós cumi (csak alváshoz használtunk cumit, a MAMnak van ilyen foszforeszkálója- a sötétben magának megtalálja a kicsi)
- este éjjeli nyugtató zenélős módban valamilyen állatka (4 éves, a mai napig kéri ezek közül valamelyiket):
vagy
vagy
vagy a természeti hangokat ebből (projectort meg ilyeneket már nem):
Amikor olyan 1 év körüli volt, akkor az ágyába is tudtam tenni ezeket az állatkákat (van éjszakai funkciójuk, diszkréten világítanak, ásítoznak, zenélnek stb.):
Hátha bejön valamelyik "trükk" :)
Köszönöm szépen a válaszodat!
Van alvós állatkája, anélkül nem is aludna, éjjeli fény is van a szobájában. Sajnos nálunk az sem válik be, ha bemegyek és simogatom, csitítgatom, mert addig nem nyugszik meg és keservesen sír, amíg magunk mellé nem veszem. Ekkor mintha elvágták volna, csend lesz. Arra is gondoltam, hogy talán hiszti az egész és csak manipulálni akar, hogy köztünk aludhasson? Nem tudom...
Mint írtam, kb. 1 órába telik, mire köztünk elalszik. Ekkor megpróbálom mindig visszatenni az ágyába, de ahogy leér a feneke, már ordít is. Nem tudom már, mi tévő legyek, ez így senkinek sem jó. Ő sem piheni ki magát, és mi se.
Hagyjam sírni? Öklendezésig, sőt, hányásig képes belelovalni magát a sírásba. Azt nem akarom. De már nem látok más megoldást. Vagy próbáljuk túlélni ezt az időszakot, ahogy eddig, aztán reménykedjünk, hogy egyszer csak elmúlik nála?
Nappal is borzalmas, amit művel. Állandóan ölben lenne, magától nem képes eljátszani egy percet sem, mindig kellek hozzá, egész nap nyűglődik, nyafog. Sosem volt ilyen, nem tudom, mi lehet vele. Ezért gondoltam a szeparációs szorongásra, talán most van itt az időszaka.
Mindenesetre remélem, hogy hamarosan elmúlik, mert sajnálom szegényt. Nem beszélve arról, hogy a viselkedése miatt én is ingerlékenyebb, türelmetlenebb vagyok, és ez ugye csak olaj a tűzre.
válasza:Amikor betöltötte a lányom az 1. évet, ugyanezt én is kiírhattam volna.
Sajnos nem jöttünk rá, hogy mi baja lehet, valószínűleg semmi olyan, amin tudunk változtatni. Tehát nem szobahőmérséklet, fogfájás, pocakgond stb..
Nálunk az volt jópár hétig a műsor, amit te is írtál, Éjjel 1-2 felé mintha kialudta volna magát. Volt, hogy 3 órán át szórakoztatott bennünket, játszani akart, sehogy nem tudtam visszaaltatni, sem a mi ágyunkban, sem ringatással, sehogy. Elpihent a kezemben, visszacsempésztem az ágyába, majd ahogy jöttem ki, amint észrevette, elkezdődött előről az egész.
Aztán pár hét múlva még mindig kelt éjszaka 1-2 alkalommal, de annyiban finomodott a dolog, hogy kis ringatással visszaaludt az ágyában.
Szóval nem tökéletes, főleg ahhoz képest nem, hogy 7 hetes korától egy hangja nem volt éjjel.
Sokan panaszkodnak erre 1 év körüli babánál, úh szerintem életkori sajátosság.
Bocsi, hogy nem tudtam segíteni, de kitartást kívánok! Minden hasonló cipőben járónak! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!