8 éves lesz a kisfiam. Pár napja, nem tudom otthagyni az iskolában. Sír, könyörög ne hagyjam ott. El kezd fájni a hasa, feje, öklendezik. Nem bántották, -állítólag-jól tanul, szeretett járni, jól tanul. Szeparációs szorongás 8 évesen?

Nem rájött, hogy kihisztizheti, hogy ne kelljen iskolába mennie.

Ha tényleg nem bántják, akkor csak színészkedik.

Valami mégiscsak történt. Vagy a tanárral, vagy valamelyik diáktársával összezördült, kicsúfolták, védelmi pénzt szednek tőle, stb.

Beszélj a tanárral, hátha tud valamiről.

Az enyémnek is volt minden baja néha, de ő legalább megmondta, pl. hónapokig volt "beteg", fájt a hasa és a feje, amikor megtudta, hogy erdei táborba kell mennie.

Nekem is kb. ennyi idősen volt egy ilyen korszakom anno. Sírtam mindig mikor menni kellett, kapaszkodtam mindenbe, hogy ne vigyenek stb. Még mindig emlékszem rá, kínomban kitaláltam miért nem akarok menni, hogy bánt az egyik gyerek. Amúgy tényleg rángattuk egymás haját meg ilyenek, de nem az volt az igazi ok, és tök rossz volt, mikor a szüleim bementek a suliba ez ügyben.

Nem tudom mikor és hogy kezdődött, meg pontosan miért nem szerettem meg féltem iskolában lenni, de így volt Én mondjuk elég szerencsétlen gyerek voltam, ötös tanuló voltam, de mindig rettegtem attól, hogy felszólítanak, sose mertem jelentkezni, mindig nagyon féltem, hogy valamit nem tudok majd és mi lesz akkor meg ilyenek.

Valami oka van, hogy nem akar menni, aki szerint csak hisztizik azzal ne foglalkozz. Én nem olyan sokra emlékszem, csak arra, hogy nagyon tartottam attól, hogy menjek.

Az meg végképp baromság, hogy rájött kihisztizheti. Sose maradhattam otthon, gondolom a tiéd se, mire jött volna rá? Ugyan! Valami miatt szorong, ez sok minden lehet.

Értő figyelmet ismered? Olvass utána, azzal könnyebb kiszedni belőle, a tipikus kérdezősködéstől, meg elemzéstől (majd én tudom miért nem akarsz menni) csak még jobban bezárkóznak a gyerekek.