Hogyan tehetném boldoggá a gyerekkorát?

Át fogsz lendülni ezen a lelkiállapoton. A gyereket mindketten biztosítsátok róla, hogy nagyon szeretitek és az apjával is rendszeresen találkozhat.

Ha lecsengett nálad is a "gyász" és új célokat tudsz keresni, akkor pont úgy tudod boldoggá tenni a gyerekkorát, ahogy eddig.

Nekem 1 éves koromban elváltak a szüleim, anyukám nevelt fel. Apukámmal alig találkoztunk, volt hogy évekig nem is láttam, aztán 9 éves koromban meg is halt, de sosem hiányzott. Anyukám mindent meg tudott adni nekem és úgy érzem boldog gyerekkorom volt. Anyukám szülei sokat segítettek, őket is nagyon szerettem. Anyukám nem ment többet férjhez és nem volt párja sem.

Szóval fel a fejjel, most biztos nem látod túl fényesnek a jövőt, de a válás után már minden jobb lesz. Nem kötelező egyben tartani a családot, a gyereknek is jobb ha elváltok, hiszen úgyis megérzi hogy elhidegültetek egymástól, ha veszekedés van az a lehető legrosszabb a gyereknek. Szóval fel a fejjel, így is simán lehet boldog gyerekkora a gyerekednek, találhatsz új párt stb.!

3-as vagyok. Igazából nem tudom, felém sosem mutatta ki anyukám hogy esetleg rosszul viselné vagy ilyesmi, de nyilván nem lehetett könnyű neki. Egyedül tartott el.

Gyerekkoromban nekem az volt a természetes hogy ketten élünk, legjobb barátnők voltunk, mindenhova együtt mentünk, mindent megbeszéltünk.

Volt egyébként egy időszak amikor anyukám próbált társkereső úton párt találni (én már iskolás voltam ekkor), de én nem nagyon vágytam arra hogy egy "vadidegen" a családunk részévé váljon, ,nem hiányzott semmi az életemből. Végül nem lett az egészből semmi, pedig szegény anyukám még szeretett volna még egy gyereket is. Szóval neki biztos nehéz volt, de én mint gyerek ebből semmit nem éreztem.

Próbálj meg kilábalni a letargiából, a csalódottságból, a szomorúságból. A kisgyerekek nagyon rá tudnak hangolódni az édesanyjuk hangulatára. Foglalkozz a jövővel inkább, mint azzal, hogy ez a házasság csődbe ment.

"A nevelés nem csak elveken és okos taktikán múlik, mert elsősorban a lényünkkel nevelünk. A nevelés: titkos metakommunikáció. Ami jó benned és tiszta, és ami rossz és koszos, továbbadod. A gyerek remegi félelmeidet, aggódja az aggodalmaidat - de éli a nyugalmadat és derűdet is - ha valódi."

>Müller Péter<