Akinek allergiás gyereke van mit szólna az alábbi történethez?

Nálunk ugyanez a helyzet és az én anyósom is pont ugyanígy viselkedik. Hiába a szép szó, a csúnya, a vita, a könyörgés, tovább csinálja a madártejet, a tejszínes szeletet, hozza a tejcsokit, ha épp ott van, reggelire kakaóval kínálja a gyereket. És közben megjegyzést tesz, hogy milyen finnyás ez a gyerek, nem eszik meg semmit. Meg, hogy ennyi nem árthat neki. Pedig de igen, árthat. Nem érti, nem érti, pedig már rongyosra, cifrára beszéltem a számat.

Elfáradtam, belefáradtam, így hát a legutolsó alkalommal, amikor finom, házitejből készült készítményt hozott (mert szerinte a házitejet azért aztán már csak megihatja, abba semmi káros nincs), szó nélkül kimentem a konyhába és az egészet földhöz vágtam üvegtálastól, mindenestől. Nézett mint Ádám anyák napján és remegő hangon megkérdezte, hogy miért tettem ezt ezzel a drága finom sütivel, hiszen ezt oly nagy szeretettel készítette a gyereknek?

Nem szóltam semmit, de a nézésemben minden benne volt. Ezután férjem megkérte, hogy pakoljon össze és kiviszi az állomásra, továbbá megkérte, hogy mélységesen gondolkodjon el.

Azóta, ha jön, csak gyümölcsöt hoz.