Lesz valami lelki baja egy gyereknek, ha a szüleivel alszik?
4 éves. Egészen 1 hónappal ezelőttig a szobájában aludt. Most is ottaludna mindenféle nyafogás nélkül,ha aztmondanám neki,h ott kell aludnia (persze kedvesen).
Ő sosem szokott át. Férjem éjszakás,így hétfőtől péntekig velem alszik 1 éve,szombat,vasárnap pedig a szobájában. Hiszti nélkül. De most 1 hónapja már hétvégén is. Megszokta kérdezni h az apukáját,h alhat-e velünk,ő pedig igent mond. Nem zavar minket,de a szobájában már 1 hónapja nem volt.
Tv nincs a szobánkban,így mi a nappaliban tévézünk a férjemmel,hajnali 1 előtt sosem fekszünk le. A gyermekünk már 21-kor bevackolja magát az ágyunkba.
Nyílván nem szeretkezünk a gyerek mellett,de ő előtte sem használtuk az ágyunkat e célból,mert recseg ropog már újkora óta,ami konkrétan felidegesít.
Lényeg! Okoz bármilyen gondot ez a lelki fejlődésében? Azon kívűl,hogy a "gyereknek a saját szobájában a helye,mert az az egészséges"?
Minket nem zavar,sőt,szeretünk úgy lefeküdni h ott szuszog mellettünk,csak most elgondolkoztam,h ez milyen lehet a fejlődésének?
Úgy értem, h nem szokott át,hogy mindenféle hiszti nélkül menne a szobájába aludni ha nemet mondanánk mikor kérdezi h velünk aludhat-e.
Éjszakákat már 4 hós kora óta átalussza a saját szobájában is.
Én annyit tudok csak a témárol hogy a gyerekkori önállo elalvás ill nyugodt alvás alapozza meg a felnőttkorit is.
Pl idegen helyen is el tud aludni(vagy akár gyermekként táborban v mamánál) ill nem lesz alvászavaros az a gyermek akinek már kicsi korában berögzült az (el)alvás helyes módja.
Áh,imádok vele aludni:)
Köszönöm a válaszokat! Nagyon jó gyerek egyébként,egyedül alszik el délután is és hétvégenként este.
Szeretem h ott.
Gondolj csak azokra az időkre, mikor több generáció aludt egy szobában és a szülők mellett sokáig ott volt a gyerek is, mert egyszerűen nem volt másik ágy. Mégis felnőttek, és lelkileg egészségesek, illetve nem az alvás helye határozta meg a lelki egyensúlyukat.
Semmi baja nem lesz, főleg ha amúgy kérésre elalszik máshol is, akkor még kényelmetlen sem lesz ha valamiért másnál (nagyszülők) kell aludnia valamiért.
Ennél a kérdésnél mindig meg kell nézni az adott kultúrális szokásokat, elvárásokat!
A mi kultúránkban nagyon fontos, hogy a gyermek minél hamarabb önálló legyen, megállja a helyét, kibontakozzon az egyénisége. A mi társadalmunk individualista, és nem kollektív, csoport alapú társadalom. Ez utóbbinál mindent közösen csinálnak később is, a szülőknek más a szerepük, mind nálunk, az egyén jóval kevésbé önálló, mint itt. (pl Kína, Korea, India)
Az egészséges személyiségfejlődéshez fontos, hogy az egészséges énhatárok kialakuljanak. Ennek lényeges része, hogy egy gyermek életében rendszer legyen, meglegyen mindennek a helye. Ez biztonságot, stabilitást ad.
A társadalmi szerepeknek megfelelően nálunk az apa helye az anya mellett van az ágyban, mint férj és feleség. Ez nem csak a szeretkezés miatt van, hanem a lélektani intimitás miatt is.
Más, ha egy gyermek átbújik hétvégén reggel a szülőkhöz, sőt ez jutalom értékű is egyben, mivel ez nem "jár" és nem mindennapos. De a gyermek emeltt stabilan tudja, hogy az ágy az apa és anya helye.
Tapasztalat alapján jobb a gyereknek hosszú távon, ha a szülőktől külön van, van neki is saját birodalma és nem mosódnak össze a családi szerepek. A fizikai együtt alvás ugyanis gyakran érzelmi összetapadással is jár a szülő és a gyermek között. Nagyon gyakran nem is a gyermeknek a szükséglete ez, hanem a szülőé. Ezen is el lehet gondolkozni, hogy miért?
Nem vonom kétségbe, hogy munka van benne, de hogy tapasztalat? Biztos van gyere/család akire igaz a fent leírt sok minden, de hogy miért kell tudományos alapon elhidegülten, korai önállóságra nevelni? Meg hogy az ágy az csak apa és anya lelki intimitását szolgálná??? Meg majd ez fogja önállóságra nevelni a gyereket??
Sokszor előfordul, hogy a nagyon tudományos alapokra helyezett állítások nem állják meg a helyüket a való életben. Persze biztos van amikor igaz lehet, de nekem akkor is túl modern. Régi időkben is felnőttek lelki egyensúlyban a gyerekek, úgy hogy több kevesebb ideig a szüleikkel aludtak.
De ez csak az én véleményem. Ez pont az a terület, amit minden szülő maga dönt el gyermeke igénye szerint.
A régi időkben sem aludt minden gyerek a szüleivel és mint mondtam, más volt a világ, más a szociokultúrális közeg. Az együtt alvás szükségállapot volt, mivel sokan aludtak kis helyen.
A mai korban pedig az együtt alvást leginkább a szülők kezdeményezik, a saját intimitás szükségleteik miatt legtöbbször. Természetesen nem mindig, de a sok eset ezt igazolja. A probléma általában nem az átmeneti együtt alvásból van, hanem a sokáig, akár évekig tartóból. Egyetlen gyermeknek sem szükséglete, hogy évekig a szülei mellett aludjon. Azoknál a családoknál, ahol sérülnek úgy ám blokk a személyiséghatárok, tapasztalható ez a legtöbbször.
Ami a modern, az nem az, hogy önállósodik egy gyermek, hanem az, hogy minden összemosódik, nincsenek határok, nincsenek szerepek, a szülő gyakran a gyermek rabszolgája ahelyett, hogy kompetens és hiteles utat mutatna, határokat állítana, ami egyben kapaszkodó is.
Ennek is megvan a következménye, ami igen komoly. Napjainkban a személyiségzavarok száma 20%-ra növekedett ellenben a korai időkhöz képest, amikor is még elenyésző volt ennek a száma. Ezeknek a zavaroknak egy jelentős oka a szerepek összemosódásában, a határnélküliségben van. El lehet ezen gondolkodni.
Én megfordítanám a kérdést: miért fontos, hogy a gyermek együtt aludjon a szüleivel? Mi ennek a célja? Mit akar a család elérni? Valójában ki az, akinek ez fontos?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!