Nagyon elrontottam? Lazulni fog az emlék vajon később?

A közel két éves lányom néhány hete horribilis módon eszik. Egyik alkalommal szándékosan leverte a tányért az asztalról. Elfutott a méreg és tenyérrel egy nagyot csaptam az asztalra. Kiabálni nem kiabáltam, de a dörrenéstől megijedt, és bár nyugodt hangon szidtam le, láthatóan a pityergés szélén volt.

Utána megölelgettem, elnézést kértem az asztalra csapásért és elmondtam, hogy ettől függetlenül nem szabad a tányért a földre dobni.

Viszont azóta, ha nem figyel vagy háttérzaj van és figyelemfelkeltő céllal tapsolok, főleg, ha zavarosban halászik és a nevével együtt jön a taps, akkor megint pityeregni kezd. Nem sír, de az ökleit a szeméhez teszi, legörbül a szája és szégyenlősen lehajtja a fejét.

Tudom, hogy helytelen volt a reakcióm, nem kellett volna ráijesztenem az asztalra ütéssel. Megütni nem is szoktuk, kiabálni se nagyon, inkább megfelelő hangsúllyal mondjuk a nevét és csúnyán nézünk, ha rosszat csinál.

A tapsolást úgy kell elképzelni, hogy ha pl. a konnektort piszkálja és alkalmi süketet játszik, akkor szoktam egyet tapsolni egy "Azt a mindenit! Tudod, hogy nem szabad!" kíséretében. Hagyjam abba inkább? Mivel helyettesítsem?