Mit tennétek az alábbi helyzetben?

Lányom 1,5 éves. Főnököm szólt, hogy vagy visszamegyek márciusban dolgozni, vagy szeptemberben egyáltalán nem garantálja, hogy vissza tud venni. Lányomat szeptemberben szerettem volna beadni bölcsibe.

Szóval ha márciusban visszamennék, akkor: minden reggel munka előtt kocsival el kéne vinni mamához a gyereket, a nagyot oviba, aztán munka után elkocsikázni érte. Az 20 perc kb. Este lenne kb 2 óránk együtt, aztán aludni kéne menniük, hogy reggel fel tudjanak kelni 1/2 7 körül. Az ovi amikor zárva lenne, keresnünk kellene egy olyan ovit, ahova beadhatnánk a nagyot, mert a mama nem vigyázna kettőre. Ők elég idősek (65), após vezetni sem nagyon tud, de mennek. Lépcső is van a házban. A picike még beszélni sem tud és nagyon anyás.

Én igazából már úgy érzem, döntöttem. Nem fogadom el a munkát. A kicsinek szüksége van rám, ez lenne az utolsó fél évünk így, aztán úgyis bölcsibe kellene mennie. Plusz a nagy miatt is rossz érzésem lenne, hogy júliusban a város másik felébe vigyük valami vegyes csoportba idegenek közé.

Ennyire nem fontos a munka, nem? Itteni viszonylatban szuper hely, és abban sem vagyok biztos, hogy találnék szeptemberben másikat... De ilyen áron? :/

Ti hogy döntenétek? Munka vagy gyerekek?